365/103 – Ébredj másképp

Annyi rossz szokásunk van (nekem biztosan), hogy csak győzzük észrevenni. Az egyik vitathatatlanul az, hogy ébredés után az első dolgom megnézni, mi újság a virtuális világomban. Ennek egy része kötelezettség (például az általam adminolt oldalakat muszáj figyelni), másik része semmi más, mint függőség. Valahonnan az alapvető emberi kíváncsiságból, a csoporthoz tartozás zsigeri igényéből eredeztethető korcsosult dolog ez, ami alól csak komoly változtatásokkal vonhatom ki magam.

A minap voltam egy költészet napi esten, ahol azt az ötletet kaptam (nem én személyesen, hanem mint a hallgatóság tagja), hogy próbáljuk meg azzal kezdeni a napot, hogy elolvasunk egy verset. Találomra, semmi megtervezettség.

Ez egy nagyon szép gondolat, el is határoztam, hogy így teszek, mostantól ébredés után első dolgom lesz leemelni egy verseskötetet a polcról.

Két dolog történt. Az egyik, hogy mindjárt az első napon elfelejtettem (délután bepótoltam, egy csomó verset elolvastam, egy kötetből). A másik, hogy sokadszor is rájöttem arra, hogy tulajdonképpen tényleg ott van már minden leírva előre és hátra ezer évre, mindenre van egy vers, és ami valamire van, az jó vers, rengeteg jó vers van tehát, így kerülünk kávézás közben párbeszédbe kortársakkal és rég halott költőkkel, ahogy egyébként minden valamire való alkotással: hogy kilépünk az időből, azon a síkon (vagy hegyen-völgyön, vagy bánomén, tengerparton) beszélgetünk, ahol minden fontos dolog zajlik van.

Van, igen, asszem, ez a lényeg.

Reklámok