365/072 – Várakoz

Ma R-val arról beszélgettünk, hogy a várakozás fél halál. Várakozni annyi, mint szögre akasztani magunkat. Ha várunk, mondjuk évekig, minden kicsit megszűnik lenni. Parkolópálya, üresjárat, vágyakozás, reménykedés, minden másodlagos, eltűnünk a saját időnkből, a nem létező jövőre fókuszálunk. Üres élet. Mint a péntek reggel az utca szélére visszahajított bádogkuka.

Hogy miattunk senki ne várakozzon soha évekig. Az fontos.

Azt az időt, amit azzal töltünk, hogy arra várunk, hogy majd történik valami, soha senki és semmi nem adja vissza nekünk. Semmiféle remény nem pótolhatja a valódi történést. Ezért lehet aztán sokszor az a vége, hogy megtörténik valami, akár éppen úgy, ahogy vártuk, de már nem érzünk semmit. A várakozás félhalálánál kimerítőbb és pusztítóbb dolog nemigen létezik a mindennapi életben. Minél hosszabb, annál biztosabban öl.

Ebben megegyeztünk, aztán türelmesen vártunk a villamosra.

Reklámok