365/060 – Hanem még se!… atyafiak

Az előbb (tegnap) még úgy gondoltam, hogy itt a vége a 365 napos blognak. Nem véletlenül választottam a mai poszt címének ezt a Petőfi-idézetet. Ennek a versnek az indulati íve közel áll a szívemhez.

Egy másodperc alatt

Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!

de végül mindig, mielőtt igazán elveszne minden: megálljunk.

Azért* mégis.

Tudjátok, mi az a belső nézőpont? Persze, hogy tudjátok, az egy olyan nézőpont, ami valakinek a koponyáján belül van. Mindenkinek van. Hogy lehet egy belső nézőponttal dolgozni? Úgy, hogy beleülünk abba a koponyába.

Úgy, hogy beleülünk abba a koponyába – mondom újra. Sehogy máshogy.

Azt látjuk, és csakis azt, amit lát, azt érzékeljük, és csakis azt, amit érzékel. Semmiről nem tudunk többet (akkor is, ha valójában tudunk), semmiből nem látunk többet (akkor is, ha persze hogy többet/mást látunk, hiszen kintről jöttünk), mint amit ő tud(hat), mint amit ő lát(hat).

Ez nem könnyű dolog. Könnyűnek tűnhet, de nem. Kicsit olyan, mint a színészet, kicsit olyan, mint az az empátia, amit az orvoslás (testi-lelki) igényel, kicsit olyan, mint a rendezés, kicsit olyan, mint a tudathasadás. Szóval elbasz az ember éveket erre, miközben az élet, ki tudja, hol szalad. Nem szívesen mondom, nem gyakran használom ezt a szót, mert kemény vagyok, mint a teszkós kifli, de érzékenységi kérdés. Is. Érzékenység kell hozzá. (Szükséges, de nem elégséges.)

Az meg aztán nem úgy van, hogy kikapcsolom-bekapcsolom, most leülök dolgozni (on), most felállok (off), hanem állandó, sőt néha szabályozhatatlan. Néha túlmegy minden határon. K. mondta egyszer nekem egy kocsmában, ahol Janisről beszélgettünk, hogy: „Van is benned valami Janis Joplinos erő, simán el tudom képzelni rólad, hogy egyszer csak felpattansz és végiggyalogolsz az asztalokon, miközben mindenki a falhoz kenődik.”

Ezt jól megjegyeztem. Időnként felerősödik ez az egész, mint a Katrina hurrikán, mindent visz. És akkor az uristen kegyelmezzen. Nekem is.

________________

*Azért, mert van ez a 365-kihívás, és amíg csak lehet, amíg csak nem akadályoz semmilyen külső körülmény, addig írni akarom. És azért, mert ez az én blogom, azt írok ide, amit akarok. Ha akarnám, azt is írhatnám, hogy az a f, de nem írom, nem vagyok olyan gonosz.

Reklámok