365/045 – Az értelmezés határairól négyszemközt, összesen hat lábon

Mint az sokunk számára régóta nyilvánvaló, időnként magasabb intelligenciához kell fordulni, ha egy kis szellemi felfrissülésre vágyunk. Praktikus, ha a közelünkben tudhatunk ilyen intelligenciát, háziállat formájában.

Kacz (aka Kaczor) nevű macska jellemző előfordulási helye: az orromtól öt centiméterre. Kevés ennél közvetlenebb kapcsolat van az életemben, ha egyáltalán. Nem, azt hiszem úgy pontos, ha azt mondom, ilyen intenzív (napi ennyi órán át tartó) viszonyban emberi lénnyel pillanatnyilag nem állok, ami érthető is, mert a családom nem fér hozzám a macskától. De ez is érthető, hiszen tud-e bármelyikük olyan megértően hallgatni, olyan intelligensen figyelni és olyan hangosan dorombolni, mint ő? Nem, nem tudnak, embertársainkat más tulajdonságaik miatt tartjuk magunk körül (és itt nem hanyagolom el azt a nem elhanyagolható körülményt, hogy nemcsak ezen hiányosságaik, de más (sok) rossz tulajdonságuk ellenére), már ha egyáltalán. De mindannyiunknak szüksége van olykor a mentális megújulásra.

Ma például felvetődött a kérdés, hogy a szövegek generatív illetve interpretatív megközelítésének szembeállítása azonos-e azzal a hermeneutikai ellentéttel (vagyis inkább trichotómiával), amely az intetnito auctoris/operis/lectoris között áll fenn?

Mire ő:

Ami nagyjából annyit tesz: Már hogy lenne azonos, te tökkelütött? Hát nem emlékszel, mit mond erről Eco?

Mire én:

Igazad van, nem azonos, de lássuk be, hogy a generatív értelmezés gyakorlatilag magába foglalja a hermeneutikai problémák összességét. Is. Az értelmező feltételezi, hogy létezik az az objektív rendszer, amely alapján kijelentheti, hogy egy szövegnek önálló, az alkotói szándéktól független jelentése van.

Mire ő:

Na. Elképzelhető olyan hermeneutikai interpretáció, amelynek célja annak feltárása, amit a szerző valójában mondani akart.

Mire én:

Ezek szerint még mindig az interpretáció szerepének újradefiniálásáért menne a küzdelem?

Mire ő:

Gondolkodj! Ha azt is állítjuk, hogy egy szöveg végtelenféleképpen értelmezhető, még mindig nem döntöttük el, hogy az intentio operis, auctoris vagy lectoris esetében-e!

Mire én:

Hm. És mi a véleményed arról, hogy Elon Musk kilőtte a Tesláját az űrbe?

Mire ő:

Pfff. Emberek. Még pár ezer év és talán tudunk veletek kommunikálni.

Reklámok

3 thoughts on “365/045 – Az értelmezés határairól négyszemközt, összesen hat lábon

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s