365/037 – Jófejek pedig vannak

Tudom, hogy külön, de úgy gondolom, hogy ha valami, akkor a jófejség igazán megérdemli, hogy utána menjen a helyesírás. Inkább holnap egy jófej, mint ma egy lófej, ugye.

A történet rövid.

Elhagytam a bankkártyámat a boltban, úgy, hogy észre sem vettem. (Igen, ez sok kérdést vet fel, amire most nem térek ki, annyit szögezek le, hogy nem szoktam elhagyni bankkártyákat.) Pénteken történt. Ezután boldog tudatlanságban töltöttem a hétvégét, mert szerencsére pont nem kellett elővennem a pénztárcámat. Vasárnap egy ismeretlentől kaptam üzenetet Messengeren. Ezeket nem mindig nyitom meg, de most valahogy úgy éreztem, hogy meg kell néznem, ki az, miért ír vajon. A közeli Spar biztonsági őre volt, aki a nevem alapján talált meg és közölte, hogy ha én vagyok az, aki pénteken abban a Sparban vásárolt, akkor átvehetem a bankkártyámat az üzletben. Bementem, igazoltam magam és visszakaptam. Nagyon hálás vagyok neki. Pedig – gondolom – nincs a munkakörében, hogy idióta vásárlókat kutasson fel a Facebookon.

Ennyi.

De senki ne aggódjon, nem megyek át Minden napra egy szép történet blogba. Lesz itt még bőven epehányás, morfondírozás, dagonyázás a kétségbeesésben az önemésztőgödör legalján, ne féljetek.

Reklámok