365/034 – “jóságomban hatalom van” – 40 éve halt meg Nagy László

Nem írnék róla, ha nem olvastam volna most a friss ÉS-ben Pál Sándor Attila írását. És most sem írok, csak egyszerűen neki adom ezt a napot, úgy is mint költőnek, úgy is mint anyám szeretett költőjének, úgy is mint a lappangó, de mindig előkerülőnek, és ha megengedők vagyunk, földimnek.

Nagy László

Jártam én koromban, hóban

Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.

 

Reklámok