365/031 – Jöjj, néhány órás napsütés

Az valami fantasztikus, milyen gyilkos sebességgel alakul át minden egy kis napfénytől.

A házunk körül hirtelen park lesz a koszlott “türelmi zóna” helyén (én hívom csak így a teleknyi zöld sávokat, amiket azért telepítettek az út és a házak közé, hogy messzebb legyünk a zajtól és kosztól). A vasútállomás hentelős-horror-helyszínből steampunk-mese-terepasztal. De még a metrópótló is kevésbé savanyú, mint a citrompótló.

Az alvó, dédelgetett, titkos dolgok ettől a napfénytől, a tavasz ígéretétől úgy burjánzanak el odabent, ahogy a felboruló üvegből a tinta terjed szét egyetlen szempillantás alatt az itatóson.

Akkorákat lehet érezni ilyenkor, hogy beszakad az asztal. Az ágy. Az ég.

Pszeudotavasz januárban. Hát nem kegyetlen? Régebben egyszerűen csak örültem. Most a második napos nap után elfog a szorongás. Mintha minden napos óra azt ketyegné: jön még kutyára dér.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s