365/024 – Apa égre vetett tekintete vagyok

Néha R-val megbeszéljük az álmainkat.

Van abban valami bizarr, hogy a halott szüleiddel beszélgetsz telefonon álmodban, mondta a minap R, mintha mindig ezt álmodnám, pedig nem, és nevettünk. De álmomban, ha megjelenik apám, mindig él, legutóbb tényleg telefonon beszéltünk, és nincs benne semmi de semmi bizarr (legutóbb lebaszott, és félig-meddig igaza is volt). A világ legtermészetesebb dolga, hogy van. Apám az élő (és kegyetlenül szigorú) lelkiismeretem – mondhatnám, ha nem lenne halott.

(Vannak ezek a hülye kérdések a Fbookon, amikre üres perceidben válaszolgathatsz, a készítők szerint ettől jobban megismernek majd a “közösség” tagjai. Az ötlet egyébként nem feltétlenül rossz, habár sok baj van vele. Először is az, hogy a Fbookon van. De ha játéknak fogjuk fel, az enyhítő körülmény. Az egyik ilyen kérdés, hogy ha bárkit választhatnál, kit hoznál vissza az életbe a halottak közül. Sokszor a szemem elé került, erre ott nem válaszoltam, de magamban mindig apámat.)

Jó lenne tudni, mit gondol. Sokat vitatkoznánk. Szerintem néha ordibálnánk is, de csak úgy a magunk kedvére, nem egymással, hanem a hülyeség ellen. Nem olvasná a könyveimet, de büszke lenne rá(m). Bármelyik pillanatban tökéletesen megalázó eposzi jelzőt találna bármelyik politikusra. Olyat, amit nem felejtesz el és bármikor meghallod azután azt a nevet, eszedbe jut és röhögsz. (Ez a főokos előtt vigyázzban álló láthatatlan röhögés. Aminél nincs szebb.)

És lenne az is, hogy csak úgy elnéz. Ez olyasmi, mint amikor én az égre nézek, de a magas embereknek nem kell igazán felfelé irányítani a tekintetüket. Apám (is) ellátott a fejem fölött, ha szemben álltunk egymással. Tudta, hogy nézem, de úgy tett, mintha nem tudná, nem vette tudomásul. Fél perc. Valahogy ilyenkor láttam a legtöbbet belőle, és ilyenkor volt a legközelebb és legtávolabb, úgy, ahogy egyébként az álmokban szoktak lenni az emberek. Kívül-belül tudjuk őket és mégis valami mások.

A valóság pedig igen gyakran elkezd belecsúszni az álomba. Van, hogy áll az ember a villamosra várva, felnéz és ezt látja:

 

Reklámok

One thought on “365/024 – Apa égre vetett tekintete vagyok

  1. Visszajelzés: 365/040 – Nem várt kellemetlenségek, addig is, ajánló | NatiLap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s