365/019 – Az elégedetlen

Az őrületig tudom forgatni az örök elégedetlenséget, már most ebbe a mondatomba is belekötöttem (magamban), mert nem pontos. Nem tudom pontosan, mit értek elégedetlenség alatt. Vagyis inkább: ti azt értitek-e alatta, amit én. (Az őrületről meg az örökről most már ne is beszéljünk.)

Ha magyarázni próbálom, akkor olyasmit mondok, hogy az elégedetlenség nem valami folyamatos keserűség (van, hogy annak tűnik, de az már egy más, sokkal több összetevőből álló lelkiállapot, amire már korábban kitértem), hanem inkább egy (fel)hajtóerő. Azt hiszem, Dalí mondta, hogy nem kell félni a tökéletességtől, úgysem érjük el. Mindent akarni tudni, mindent akarni jól tudni, legjobban tudni, és közben tudni, hogy lehetetlen – ezek nem zárják ki egymást.

Amit viszont nem tudok, az az, hogy miért fáj két napja a bal hüvelykujjam és környéke, a csuklóm belső oldala (a radius ízesülésénél). A kedvem elmegy mindentől, attól is, hogy továbbírjam, amit elkezdtem, mert állandóan belenyilall körülötte lévő izmokba a fájdalom.

Gondolkodhatom bármiről, bárhogyan, bármennyit. A test. Az ural mindent.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s