365/016 – Nem megy

Valahogy mindig azt gondoltam, hogy fontosabb a hogyan-ban jónak lenni, mint a mi-ben. Sőt. Azt is gondoltam, hogy mindennek a kulcsa* a hogyan. Tényleg mindennek. Annyira mindennek, hogy példát is fölösleges mondani rá.

De mégis mondok. Egy könyvnél például engem jóval kevésbé érdekel az, hogy miről szól, mint az, hogy hogyan szól. Nem csak könyvnél, minden szövegnél. Elolvastam tavaly egy teljesen érdektelennek tűnő könyvet, azonosulhatatlan szereplőkkel, feledhető – kissé véres – történettel, nem is találtam benne olvasás közben semmi igazán érdekeset, aztán mégis napokig, majd tovább, hetekig motoszkált bennem (sőt ma is eszembe jut), úgyhogy vissza-visszatértem hozzá, hogy lássam, megpróbáljam tetten érni, hogyan csinálta.

Közhelyes mindennapjaink vajon nem lehetnek jó alapanyagok a hogyan-hoz? (Mekkora közhelygyűjtemény már az Anna Karenyina, oszt mégis hogy szeretjük – én legalábbis.) Nem abban van-e az igazi megmutatni való, amiben szinte nincs megmutatni való?

Lehet, hogy nem. De végső soron mindegy, mert most (jelen időpillanatban és időszakban) úgysem megy semmi. Az egész életem minden megmozdulása olyan, mint a 3-as metró. Már eleve úgy indul, hogy nem megy.

_________

*lényege, értelme, célja

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s