365/011 – A kiválóságra való törekvés teljes hiánya

Sosem gondoltam, hogy az ipari/üzleti világból érkezik egyszer a megfejtés. Minden mondatom magyarázatra szorul, érzem, ez is.

Mi a francot kell megfejteni? Mi a francért kell mindent mindig megfejteni? Ugye? Nem kell. De van késztetés rá, alapfelszereltségben jár az emberhez, hogy miért, arra például nincs megfejtés. Hozzám még hozzám csaptak annak idején egy elég erős elégedetlenségi mutatót, hogy kilegyen az egy családra jutó nyughatatlanok száma arra az évre. Vagy nem tudom, hogy lettem ilyen.

Nekem semmi sem jó. Nem, ez nem igaz. Nekem minden jó. Nem, ez nem igaz. De teljesen ugyanazt jelenti. És teljesen ugyanúgy nem igaz.

Valahol a szegycsontom mögött, a kardnyúlvány felé eső középpontból sugárirányban terjed bennem a feszültség. A növekedés nem egyenletes. Jól emlékszem arra az időre, amikor kitöltötte a teljes testemet, s jól azokra az évekre, amikor visszahúzódott, szinte magába zuhant, mint egy fekete lyuk, elszíva az energiát semmit, de semmit nem engedve ki magából. S máskor váratlanul belobban, szórja a sugarait, tüskéit onnan középről, a test formájú burok belső határáig. Miből táplálkozik vajon?

Meg kell nézni, szigorúan figyelve kívülről és belülről kell nézni, vizsgálni, tanulmányozni ezt a feszültséget, a feszültség tulajdonképpen munka (egy töltés egyik pontból a másikba való elmozdulása során végzett munka), az ilyesmi nem jön a semmiből, és nem maradhat következmények nélkül. Néztem ezt a középpontot, ezt a szegycsont mögötti gócot, hova fúrja a gyökereit, és láttam, hogy a keserűségbe. Nem táplálkozik olyan teátrális és súlyos dolgokból, mint például a fájdalom, ő csak ezzel a felszínes keserűséggel él, amiről sokáig nem tudtam, hogy a legmélyebben ható méreg.

Járok-kelek a világban és látom, hogy valami nem stimmel, kétségbe esem, hogy nem tudok lenyűgöződni, a sok jól-van-az-úgy, a sok egynek-jó-lesz, a sok egymilliárd-légy-nem-tévedhet világában. Erre egyszer csak egy itthoni beszélgetésben, amikor arról esett szó, hogy miért olyan fapados itt minden, miért olyan savanyú ez az egész, elhangzott a megfejtés: a kiválóságra való törekvés teljes hiányától.

Soha ennyi ember számára nem volt még adott az alkotás lehetősége. Mégis, mi nyűgözött le valóban utoljára? Nevetni fogsz, de brit tudósok. Méghozzá a feketével.

Reklámok

One thought on “365/011 – A kiválóságra való törekvés teljes hiánya

  1. Visszajelzés: 365/014 – De ráérünk | NatiLap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s