365/006 – Felhőnapló

A varjak miatt mentem. Ide, a környékünkre, mindig a varjak miatt megyek. Ma nem nagyon voltak ott. Itt. Van azonban a varjúfényképezésnél is haszontalanabb passzióm, időről időre hódolok neki, szinte akaratlanul: a felhőfényképezés. Mert hogy a felhők meg nagyon voltak. Ahogy már szoktak, egyébként.

(Ha rákattintasz, a képek eredeti méretben jelennek meg.)

És hát, ugye, a fák. Azok mindig. Azoknál jobban kevés dolog szokott vanni.

Különben, az egész úgy indult, hogy ragyogó napsütéses fényképezőidő volt. És mire felvettem a cipőmet, elmúlt. De én szeretem ezt a szürkés tónust, amivel bevonódik a táj ilyenkor, amikor egy vékonyabb felhőréteg kerül a Nap és közénk. Főleg, ha lehet látni a szélét, és néha szétfoszlik.

A lámpaoszlopokat is.

Az meg ott, szerintem, egy varjú.

Hálózataink:

A Nap még mindig nagyon korán megy le, elviselhetetlenül korán, belevörösödünk, hiába. De nagyban ez elég érdekes.

+1, mert ezt nem tudom, hogy lett, de tetszik.

Reklámok