365/003 – Háború

Ha majd egyszer visszaolvasom ezt a naplót, szeretném, ha olyan dolgok (is) lennének benne, amikről azért írtam, mert nem akarom elfelejteni. Nem, nem így. Nem az, hogy nem akarom, hanem nem kéne. Nem szabad. (vö: szabadság*)

Nem akartam ezzel foglalkozni, most sem akarok ezzel foglalkozni, de nem úgy van az (élet), ahogy Móricka elképzeli.

Ha tagadod a háborút, attól még nem szűnik meg. Ha hátat fordítasz a háborúnak, nemhogy nem szűnik meg, de hátba is lőnek.

Két front van, ami most, ebben a pillanatban foglalkoztat és enyhe kifejezés, hogy aggaszt.

  1. Van ez a levél. Amelyben Magyarország miniszterelnöke pénzt kunyizik (link).
    Az, hogy végtelenül cinikus és ostoba, csak egy dolog. Ez a levél két dolgot szolgál.
    Az egyik teljesen egyértelmű: tovább sulykolni, mélyíteni azt a téveszmerendszert, amire az egész kormányzást építeni kívánják.
    A másik talán még rosszabb: felmérni, mennyien és mennyire vagyunk menthetetlenül hülyék. Aki ezt az ordenáré levelet egy másodpercig is komolyan tudja venni, az a mai hatalom igazi bázisát képező menthetetlenek közé tartozik. Így a választások előtt ezzel nyilván hasznos tisztában lennie a gépezetnek. Sárga csekken, névvel, lakcímmel, természetesen.
  2. Az irodalmi életben kibomlott tragédia. Igen, lehet, hogy egyesek szerint túlzok, de én pillanatnyilag tragédiaként élem meg azt a háborút, ami minden egyes nappal tovább mélyíti a szakadékot a kortárs művészek, ezen belül is főként az irodalmárok között. Nem az a baj vele, hogy vannak a hatalom kegyeltjei és vannak a számkivetettek, hanem az, amit Parászka Boróka ír le itt egészen pontosan: “Az úgymond kultúrára fordított milliárdok nőnek, a kultúra viszont megszűnik” (link a blogbejegyzéskez)

Mindkettőben vegyük észre a háborús retorikát. Azt, hogy valamit mindig meg kell védeni (hogy mit, azt azért nem mindig sikerül pontosan tisztázni vagy alátámasztani) a jól-rosszul kitalált ellenségképtől (Soros vagy a Nagykörúton belüli irodalmi elit, melyek tényleg rettenetesen ijesztő, ősi rémképei a magyar történelemnek), és készen is állnak a harcvonalak, érkezik a felszólítás a harcra, a végletesség ilyenkor nemhogy megengedett, de kötelező (velünk vagy ellenünk), mert háborúban a… aaa… mi is a fontos? A cél, na! A győzelem.

Csak hát, nem úgy megy az (a háború), ahogy Móricka elképzeli. Mert nem tudunk a világtörténelemben olyan háborúról, aminek ne kizárólag vesztesei lettek volna.

____________

*Olyan lehetőség, amely módot ad arra, hogy vki megtehessen vmit. Cselekvési szabadság; az alkotás, a kutatás szabadsága; szabadságában→ áll vmi; szabadságot → vesz magának vmire. Fenntartja magának a cselekvési szabadságot. (A magyar nyelv értelmező szótára)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.