Arany János epeköveinek tiszteletére

A test a legnagyobbaknak is csak test, legyen a lélek temploma, a szellemé, ami vele történik, nem múlik nyomtalanul.

Arany János 200 éve született, epekövei valamivel később (komolyabb panaszairól orvostörténeti feljegyzések az 1850-es évekből vannak), akkoriban már magasvérnyomás-betegsége is kialakulóban volt.

1869-ben járt először Karlsbadban, a méltán népszerű, gyógyvízéről híres településen, s azután is rendszeres látogatója maradt. Az epeköveit ezután fedezték fel, különös módon egy daganat képében, ami növekedett, és kékesen elszíneződött – írja Gazda István orvostörténeti tankönyve -, Kovács Sebestyén Endre volt az a doktor, aki vizitbe ment a költőhöz kezelőorvosával együtt, és hát, se szó, se beszéd előkapta a kusztoráját, és belevágott. Ahogy Hofi Géza óta tudjuk: a belgyógyász csak hallgatózik, kopogtat, a sebész nem szórakozik, az benyit. Így megy ez. Szegény Arany Jánosnak rengeteg epeköve volt, első alkalommal is 3-4-et eltávolítottak, és azután is még 8-9 “került elő”, köztük dió nagyságú is akadt.

A feljegyzésekben a fájdalomról kevesebb szó esik, általában a kisebb kövek okoznak nagyobb fájdalmat, a beékelődés miatt, ezért valószínűsítem, hogy neki is inkább az eltávolítás okozhatott gondot. Azt tudjuk, hogy az élete végéig a bemetszés helyén megmaradó sipoly – ami egy fölöttébb kellemetlen, állandóan szivárgó seb volt – igen sok kellemetlenséggel járt számára.

Arany azonban nem hagyta, hogy mindez teljesen rátelepedjen az életére, Karlsbadba (Karlovy Vary) továbbra is minden évben ellátogatott – emléktáblája is látható ott -, mondhatjuk, hogy a hely rajongója és PR-marketingese lett, a Toldi szerelmében is megemlékezik róla:

Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,
S hol a fürdő épült a forrás fölébe,
Ötszáz évvel utóbb – vagy igen, már többel,
Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;
Megáldotta vizét nagy jótéteményért;
Ha nem új életért, új élet-reményért,
S ha valaha célhoz bir jutni ez ének:
Köszöni e forrás csuda hévvizének.

(Kilencedik ének, 96)

A költő születésének 200. évfordulójára magam is növesztettem 1 db, kis méretű epekövet, amit nagyon remélem, hogy nem kusztorával vágnak majd ki belőlem hamarosan. Bajszot kellett volna inkább.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s