Egyszerű tört

 

Fogalmad sincs, hányszor
kiáltok fel, vagyis be, befelé, ahogy
a magamfajták szoktak, nehogy
meghallja valaki, legutóbb például
egy kocsma előtt állva, miután
végighallgattam egy lelkes és több
unott művészt a szó legszorosabb
értelmében a semmiről, néztem
a békába oltott savanyúuborka-
szerű nőt, aki nemhogy nem
mosolygott, de a kezét megfogni
is csak úgy mertem, hogy maradjon
egy hajszálnyi űr, nehogy rám
ragadjon valami ebből a semmiségből,
pedig ragyogó idő volt, még nem túl
meleg, lehetett volna nézni akár
a vizet, légvonalban csak egy kilométer
ez a kurva folyó ide, én meg csak akkor
látom, ha átmegyek fölötte villamossal,
lehetett volna ülni a parton vagy fel,
felfelé, a homlokzatokra bámulva
járni a várost, hasra esni, két térd-
sebből vérezni, inni egy másik kocsmában
mély kussban valamit, amitől  nem
lesz rossz a másnap, és ezt a krétapor
ízű utcát gyorsan elfelejteni és
mindenkit, akit itt ütött agyon a délután,
de csak álltam ott, mint szoktam, bután,
hogy Úristen, hol vagyok?
Úristen, miben vagyok? 
Hát mikor szegődtem én ide?, 
közben néztem a szemközti kirakatot,
aztán megfogtam a poharamat, így,
megfordítottam, így, és elengedtem. Így.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s