Lemegyek kutyába

Naplovam

Azt hiszem, 2015 tavaszán ismerkedtem meg ezzel a kutyussal a Corvin áruház oldalában, a teraszon. Egy kedves, fiatal lány volt a gazdája, akkor még csak körülbelül két hete. Tüzet kért. Mármint, a lány. A kutya nem.

A (kis)kutya olyan dolog, hogyha ilyen közel van, ráadásul a fejével azt csinálja, amit a kutyák olyankor csinálnak, amikor oda akarnak jönni, hogy megszagoljanak, akkor ettől az ember automatikusan lemegy kutyába. Odanyújtja a kezét, illetve én sokszor legszívesebben letérdelnék, hogy azonos szemmagasságban legyünk (ezt nem szoktam azért csinálni), és ha a kutya még lelkesen csóválja is a farkát, meg odaszuszog, és tartja a füle tövét vakarásra, akkor egyrészt elolvadás, másrészt nálam igazi ámulat.

Fantasztikus belegondolni, hogy kommunikálni tudunk egy másik faj egyedeivel (még akkor is, ha ez a kommunikáció kezdetleges és néha elég egyoldalú, és akkor is, ha ez a faj az ember nélkül nem is létezne). Ami a kutyákban leginkább lenyűgöz, az a figyelem. Még sosem látott, de minden rezdülésedet úgy figyeli, hogy reagálni tudjon rá. Ott áll vele szemben egy ilyen furcsa lény, kétlábon szerencsétlenkedik, és neki van egy csomó válaszreakciója ennek a lénynek a megnyilvánulásaira. Erről sokkal többet tud mondani Csányi Vilmos, én most csak a laikus csodálatával szemlélem a jelenséget.

Azt szoktam csinálni, hogy én is elkezdek úgy figyelni. Ez nehezebb, mint elsőre gondolnánk. Ha elkezdünk egy állatra figyelni, rájövünk, hogy sokkal kevesebbet tudunk (róla, a kommunikációról, az életről), mint gondoltuk vagy szeretnénk. Közben viszont kiderül, hogy meg lehet tanulni erről az oldalról is a másikat – meg tudunk tanulni egy kicsit kutyául, sőt macskául is, a varjakkal még egy kicsit gondban vagyok, de igyekszem – és ez egy kicsit több, nagyobb dolog, mint az a kapcsolatteremtés, ahol rendelkezésünkre áll minden közös megegyezésen alapuló eszköz (nyelv, gesztusok stb.).

Szóval a cím (szokás szerint) hülyeség: lemenni nem lehet kutyába, inkább fel kell egy kicsit emelkedni – legalább annyira, hogy elérjük azt a figyelmi szintet, amin ők állnak.

Amúgy… nem haszontalan ez a módszer emberekkel sem, elkezdeni csak úgy figyelni a másikra, előfeltevések és kész válaszreakciók nélkül, csak legyünk rá felkészülve, hogy az emberek ezt mindig gyanakvással fogadják.

A fenti kiskutya sokszor eszembe jut mostanában, hogy mi lehet vele. Biztos jól megnőtt, és vidáman járja a várost a gazdájával. Ha látjátok, mondjátok meg neki, hogy üdvözlöm 🙂

Ez meg itt egy másik kutya, aki épp azt kommunikálja, hogy:

 

Reklámok

2 thoughts on “Lemegyek kutyába

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.