Ha előre nézek, minden távolodik

Ahogy az üresen maradt asztal

tud távolodni, egy-két kifordult székkel,

fölötte üvegtömb a csönd, amit hagyunk.

Milyen szánalmasak voltunk még

az előbb, ahogy mulattunk, és

milyen nevetséges most, hogy

hallgatunk. Mintha ott sem lettünk volna,

távolabb nem lehet a hűlt helyünk.

Az elme nem képes

befogadni az emberléptékűnél nagyobb

távokat, elmormoljuk még búnk-bajunk,

mint a sorszámokat, jelentőség nélkül és

simán, ahogy végigfutunk a sorokon,

hogy írnak mind a halottaikról,

akikkel életükben nem értek rá

törődni, és sok olcsó fogás a fogásokról,

mintha az étel mindig több lenne

önmagánál, azért most nem is

gondolok a vacsorára, ami után

sokáig ültünk semmiről beszélve,

közben lopva néztük az órát,

remélve, hogy senki nem veszi észre.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s