Naplovam
Már legalább kétszer. A körútra kifutó utcák egyikében, mindegy, hogy hol, az nem mindegy, hogy hogy nevezem. Hogyan nevezzem?
Egy darabig használtam én is azt a fordulatot, hogy “kedvenc koldusom” – jobb szavak híján, többnyire szégyenkezve -, de most nem tudom ezt leírni (eltekintve attól, hogy most írtam le), nem az, hogy nem kedvenc, de még csak nem is koldus. Nagyon szépen beszél, udvariasan, kedvesen szólít meg, nem alázkodik meg, de nem is veri bele az orrom a nyomorúságába. Amikor másodszor megszólít, két mondat után eszembe jut, hogy egy sarokra innen találkoztunk pár hónapja, gyanakszom, hogy ő is emlékszik talán rám – én nem hiszem, hogy emlékeznék a helyében -, szerintem nem is iszik – azt hiszem, én innék a helyében.
Kérni és adni egyforma szégyen – ebben egyezünk meg , amikor egymásra nézünk. Már másodszor, tulajdonképpen ettől ismerek rá. Én nem szoktam ilyen nyílt tekintettel találkozni, úgy értem, nemcsak akkor amikor aprót kérnek, hanem sehol. Legközelebb, ha ráér, én is rá fogok érni. És majd meglátjuk.
Tőlem egyszer kért valaki buszjegyre, magyarázott, hogy nem italra kell, hanem buszjegyre, akár meg is vehetem helyette. Én csak kérdőn néztem a kezemben tartott Borsodira, adjon tanácsot, de végül megsajnáltuk. Az valószínű nem piára ment. Nem, mintha érdekelne. A Blahánál rendszeresen adtam piára is.
KedvelésKedvelik 2 ember
Jobban teljesít az ország. 😦
KedvelésKedvelik 1 személy
Visszajelzés: Hogyvolt – 2017 | NatiLap