„The year, the year is gathering” – Három Joyce-vers év végére

Számomra James Joyce a világirodalom egyik legkifürkészhetetlenebb szerzője. A verseit olvasva is ugyanezt mondhatom róla. Elhoztam hármat a Kamarazene (Chamber Music) című kötetből, ami Gergely Ágnes és Tóth István fordításában jelent meg magyarul 1958-ban az Európa Könyvkiadónál (nagyon szép kis kötet, egyébként).

james-joyce

Ami különösen megfogott, az Joyce barátsághoz való viszonya. A Kamarazene szerelmes kötet, mégis kikerülhetetlen helye van benne a barátságnak, és nekem az a benyomásom, hogy Joyce-t ez mélyebben és komolyabban érintette, mint a szerelmi viszonyok. Ezt persze igazán nehéz szavakba önteni, nem is próbálkozom vele, inkább ízelítőül a három vers, s biztatlak benneteket a többi elolvasására is.

XIII

Go seek her out all courteously
And say I come,
Wind of spices whose song is ever
Epithalamium.
O, hurry over the dark lands
And run upon the sea
For seas and land shall not divide us,
My love and me.

Now, wind, of your good courtesy
I pray you go
And come into the little garden
And sing at her window;
Singing: The bridal wind is blowing
For Love is at his noon;
And soon will your true love be with you,
Soon, O soon.

Gergely Ágnes fordítása:

XIII

Keresd fel őt szivélyesen,
És mondd: jövök,
Fűszeres szél, kinek éneke
Nászének és örök.
Siess a barna föld felett,
Szaladj a tengeren,
Hogy föld-vizen át is megtaláld
A kedvesem.

Kérlek, szives jó szél, eredj,
Keresd fel őt,
S kertjéhez érve fújj, fütyöréssz
Az ablaka előtt:
Hogy itt a mennyegzői szél,
Dalában Vágy tüzel,
S közel van már a kedvesed is,
Nagyon közel.

***

XVIII

O Sweetheart, hear you
Your lover’s tale;
A man shall have sorrow
When friends him fail.

For he shall know then
Friends be untrue
And a little ashes
Their words come to.

But one unto him
Will softly move
And softly woo him
In ways of love.

His hand is under
Her smooth round breast;
So he who has sorrow
Shall have rest.

Gergely Ágnes fordítása:

XVIII

Hallgasd meg, drágám,
Híved szavát;
Nagy férfibánat a
Hűtlen barát.

Tudni, hogy végül
Mind-mind csaló,
S szájukban pernyévé
Porlik a szó –

Míg nem jön később
Valaki más:
Halkan becéző
Szerelmes társ;

S mikor a kéz lágy
Keblére hull,
A férfibánat
Csenddé csitul.

***

XXXIII

Now, O now, in this brown land
Where Love did so sweet music make
We two shall wander, hand in hand,
Forbearing for old friendship’s sake
Nor grieve because our love was gay
Which now is ended in this way.

A rouge in red and yellow dress
Is knocking, knocking at the tree
An all around our loneliness
The wind is whistling merrily.
The leaves – they do not sigh at all
When the year takes them in the fall.

Now, o now, we hear no more
The vilanelle and roundelay!
Yet will we kiss, sweetheart, before
We take sad leave at close of day.
Grieve not, sweetheart, for anything –
The year, the year is gathering.

Tóth István fordítása:

XXXIII

E barna tájon, merre multunk
Oly lágyan zsongta dallamát,
Kószálunk majd, s kart a karba nyújtunk,
Két régi, megbékélt barát.
Szerelmünk vidám volt, ezért
Ne bánkódj most, hogy véget ért.

Harkály kopog amott a fán,
Sárga mezén vörös szegély;
Árvaságunk körül vidám
Füttyel süvít az esti szél.
A lomb – egy sóhajt sem lehel,
Ha int az év, hogy hullni kell.

Nem, nem hangzik fülünkbe már
A körtánc és a réti dal!
Egy csók még, s ha az est leszáll,
Mi is válunk bús búcsuval.
Ne bánkódj, édes, semmiért –
Az év, az év nyomunkba ért.

 

Reklámok

2 thoughts on “„The year, the year is gathering” – Három Joyce-vers év végére

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s