Akkor most a soknál többet

Naplovam

Szeretek beszélgetős műsorokat hallgatni (még akkor is inkább hallgatom, ha eredetileg tévés műsorok, amiket én rendszerint utólag, neten nézek meg). Szeretek egyébként beszélgetős könyveket, cikkeket olvasni is, de az élőbeszédet mégis jobban. Van az a szokásom, hogy átlagosan heti egy (két) estét, éjszakát azzal töltök, hogy ilyen beszélgetősöket nézek és hallgatok (közben dolgozom valamin).

Szeretem ezekben, hogy van idő a személyiségnek kikukucskálni a sablonos kérdések között, néha el is indul valami igazi (ez nagy dolog, nagyon nehéz jó beszélgetést csinálni), figyelem mit mondanak és mit hallgatnak el a különféle ismert emberek, rendezők, írók, színészek, mondanak-e érdekeset, szeretem, ha olyat mondanak, amit én is pont úgy gondolok és még jobban szeretem, ha olyat mondanak, amire nem is gondoltam. Szeretek elgondolkodni. Kicsit néha rossz, hogy nem kapcsolódhatok be a beszélgetésbe, de ha megtehetném, biztos nem jutna eszembe az, ami így itthon ücsörögve eszembe jut, úgyhogy valószínűleg csak hallgatnék, mint a szar a gazban sült hal.

Most arra figyeltem fel, hogy a mai két-három beszélgetésben mindenki arról beszélt, hogy akkor dolgozik nagyon sokat, amikor valami a munkán kívüli életével nincs rendben. Rám többnyire azt szokták mondani, hogy sokat dolgozom (értsük ezalatt az írást, meg a kézműves dolgokat, és még sok mindent, ami összefut nálam), épp ma kérdezte tőlem Koromgyerek, hogy hány vasat tartok a tűzben, amire csak azt tudtam válaszolni, hogy sokat, de helyesen úgy kellett volna, hogy túl sokat. Ezt nem mindig érzem, sőt általában nem érzem, csak azt a káros következményt, hogy folyton rettegek és a megíratlan házi feladat nyomasztása ül rajtam. Hogy nem csináltam meg. Nem válaszoltam meg. Nem mentem el érte. Nem vittem el. Nem olvastam el. Nem írtam meg. Nem tanultam meg. Nem fizettem be. Hogy mindjárt valaki lecsap rám, hogy nem készültem el valamivel (bármivel, bármilyen értelemben). És általában le is csapnak, többnyire azzal, hogy hát megint nem voltam jelen A vagy B ponton/szerepkörben, amikor pedig meg vagyok ezzel tisztelve, hát igazán tehetném. Tehetném.

És most (az utóbbi egy-két hónapban) még többet vállaltam, amivel még több mindent szorítok ki a napi ébren töltött kb. 18 órámból. Két értelemben is, egyfelől többet hozok ki belőle, másfelől valóban többet szorítok ki, több minden van, amire egyszerűen nem jut időm. A legjobb az (volna), ha semmiféle más gondolkodásra nem volna időm, de sajnosbasszameg, valahogy mégis van. Ahogy a nagymamám falvédőjén állt arról, hogy kell jól gazdálkodni: Jusson is, maradjon is. Na, hát nekem nem marad, de jut.

Reklámok

One thought on “Akkor most a soknál többet

  1. Visszajelzés: Top 3 kétszer, 2016-ból | NatiLap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.