Sírkert-flash

Naplovam

Egy ideje nem járok. Temetőbeni előfordulásom/év = nem vagy nem jellemző. Nem mindig volt ez így. Amikor meghaltak, akik meg, akkor gyakori voltam, rendszeres, de sosem a kijelölt napokon. A kijelölt napok általában nem jelentenek semmit.

Ha mégis jelentenek valamit, az inkább valami komikus mellékhatás, ami úgy ütközik ki rajtam, mint kamaszkoromban a visszatarthatatlan röhögés azon fölnőttek jelenlétében, akiknek önnön fontosságuk tudata és a tudásuk egymással fordított arányban állt (és ilyesmi még ma is előfordul velem).

Temető, temet ő, kistemető, nagytemető, nagyonnagytemető, na, ezt én már temetőgyárnak hívom. Szóval, megyünk befelé a temetőgyárba, és nekem már az urnafalnál félreolvasásom lesz, mert olyan nagyon szép, cirkalmatos kurzívval van szedve vésve, hogy Szeletelt Fiunk, hogy én kérek elnézést. Senki érzékenységét nem venném a szívemre, magam részéről kifejezetten meghatottan és elmélyülve szoktam olvasni ezeket a 10-50 vagy sokkal több éves feliratokat, csak nem ma.

Azután próbálok egy sosem ismert ember sírja fölött elmerengeni az élet értelmén, mert családilag vagyok, próbálok részt venni a megemlékezésben, és hogy akkor gyújtsunk meg még egy mécsest, a gyufa beleesik, nem esik bele, elfújja, tetőt rá, nincs tető, van tető, deszka madáretető, kis láng, nagy érzés, jól van, álljunk csak itt kicsit, álljunk meg.

Bianka, mondjad a Botondkának, hogy adjon erre az oldalra is – hallom két sírral odébbról, és Bianka mondja, Botondka adja, méghozzá akkora mécsestartót, hogy alig bírja el, az lesz a márványra ráhelyezve, miután apa nekivágta az óriásmécsesekkel telepakolt Nagy Zöld Teszkós Szatyrot a peremnek, majd az is kiderült, hogy nem olyan egyszerű dolog azt a szatyrot úgy összehajtani, ahogyan hajtva volt. A lángoktól ölelt kis nyughelyről aztán közös családi szelfi készül, én tényleg nem tudom, a többiek hogy bírják röhögés nélkül, de én nehezen.

És akkor váratlanul elfutja a könny a szememet, nem sírom el magam, csak homályos lesz minden egy pillanatra, mert rézsút három sírra tőlünk két fickó ül egy  egy sírkő előtt, egy harmincas baseball-sapkás meg egy jó negyvenes, az egyetlen jó kabátjában, nejlonszatyorból sört vesznek elő, meg egy kis házi vörösbort, mindenből tisztességgel juttatnak a földre is, aztán isznak kicsit és ülnek, és beszélgetnek. Hárman.

temeto

Reklámok

One thought on “Sírkert-flash

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.