Naplovam

Nem szeretem a páros számokat, páros számút venni valamiből (zsemléből is inkább ötöt és egy majd megszárad), nem szeretem az utcák páros oldalát (kivéve, amikét mégis), nem szeretem a páros éveket, dátumokat.

10. 02. ilyen szempontból fölöttébb kellemetlen, csak az az árva egyes javít rajta valamit.

Évek óta figyelem ezt a napot. Október másodikát. Ilyenkor kezdődik el igazán az ősz. Nem készítek följegyzéseket, nincs statisztikám, de ezen a napon mindig esik. Hideg, ismerős eső esik ilyenkor, hajnalban köd van, és tudni lehet, a szagából meg az ízéből lehet tudni, hogy jön a tél. Október másodikán valami mindig megfordul, kicsit falnak fordul a világ, befelé kezd nézni.

Pontosan tizenhat éve figyelem ezt a napot (2000. 10. 02. óta). Aznap is esett, már előző éjjel elkezdte, zuhogott megállíthatatlanul, nyirkos lett mindenki álma, aki azon az éjszakán aludni tudott. Hajnalra tömör köd ülte meg a várost, kinéztem a konyhaablakon, anya a hátam mögött, tizenegy lépésre feküdt és már nem látta.

Szóval, anya, csak hogy tudd, azóta is minden évben esik aznap. Vagy kint vagy bent.