Nekemariviéra – Saint-Tropez

Úti napló, 2016 nyár (4)

Akár az előzővel egy posztba is tehettem volna, mert ez még mindig kedd, de nem akartam, hogy túl hosszú legyen. Szóval Cannes-ból leautóztunk a tengerparton Saint-Tropez-ba, és én továbbra sem tudtam felhagyni azzal a merőben értelmetlen tevékenységgel, hogy a kocsiból kifelé, üvegen keresztül, mobillal fényképezzek.

Green Bull

Saint-Tropez városáról nem készítettem képeket, mert egy késői ebédet iktattunk a strandolás elé (meg mert ugye nem működik a nagy gépem), pedig a híres Lütyő felügyelős filmek forgatási helyszíne – ami eredetileg a városi csendőrség volt – ma múzeum, de nem tudtuk megnézni, ötkor zár. Éhesek voltunk, úgyhogy volt kagylós-rákos-tejszínes rizottó,

Tejszínes rizottó

meg tenger gyümölcsei tésztával,

Tenger gyümölcsei

méregdrágán a jachtkikötőnél, de ezt a születésnap számlájára írtuk. (Hogy a születésnap számláját kinek lehetne átadni, az más kérdés.)

Itt vetem közbe, hogy a dél-francia konyha nem francia konyha, hanem egy egészen sajátos, külön világ, sőt szerintem több van benne olaszból, mint franciából. Azt is megjegyzem, hogy a rizottóról alkotott elképzelésem gyökeresen megváltozott, nem csak már itt, de még Velencében, ahol szintén kóstoltam egy spárgás-granélarákos változatot, azon kevesebb volt a lé. Amit mi rizottó néven itt-ott ehetünk, az köszönő viszonyban sincs a déliek rizottóival, amik afféle rizsfőzelékként értelmezhetők és kifejezetten erre a célra árusított, kerek szemű rizsből (sokszor barnából) készülnek. Illik kanállal enni.

Saint-Tropez nagyon drága, ahogy természetesen az egész környék, viszont strandolni ingyen lehet.

De mielőtt lerobognánk a beachre, ööö… a la plage-ra, mutatok ismét kortársat, mert Saint-Tropez is tele volt alkotásokkal. A legtöbb helyen most Bernard Bezzina munkáival (kattintásra lapozhatók a képek):

A főtér szélén pedig Carole Feuerman szobrával is találkoztam. The Golden Mean:

Késő délutánra találtunk le a strandra, amiről én tényleg azt gondoltam, hogy nagyobb, de ilyen kis kb. 30-40 méter széles szakaszok vannak a part menti hotelek és házak mögött. Ahogy ballagtunk az úton, Balatonpart-érzésem lett, kellemes nyaralóövezet, totál nyugalom, az ember úgy érzi, itt senki soha nem csinál semmit, és hogy ez pont jól is van így.

Emitt az öböl, ahol fürödni lehet:

Saint-Tropez

Hátamon fekve, fejjel lefelé:

Saint-Tropez

Este 8 után indultunk vissza Gattiéres-be, hogy másnap ismét szedjük a sátorfánkat és Monaco érintésével Milánóig meg se álljuk.

Indulás előtt, amikor épp feltámadt a szél, azért még kattintottunk egyet emlékbe:

Saint-Tropez, La Plage

Folyt. köv.: Monaco, avagy a Nagy Kékség

Előző: Cannes

Reklámok

4 thoughts on “Nekemariviéra – Saint-Tropez

  1. Visszajelzés: Nekemariviéra – Cannes | NatiLap

  2. Visszajelzés: Nekemariviéra – Monaco, avagy a Nagy Kékség | NatiLap

  3. Visszajelzés: The Golden Mean | NatiLap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s