Nekemariviéra – Cannes

Úti napló, 2016 nyár (3)

Az megvan, hogy Mint a fiiiilmeken? Na, ez a Côte d’Azur nekem. Főleg Cannes, és jól vigyáztam, hogy el ne hagyjam a díszlet szélét. Mondjuk, idő sem lett volna rá, csak benéztük, hogy milyen az ilyen. Pont olyan.

A Nizza fölötti szállásunkról a legforróbb pillanatban érkeztünk a Croisette-re, a Világ Leghíresebb Pálmafasorával szegélyezett tengerparti sétányra, ami így néz ki, ha a Filmpalota felé nézünk.

Cannes, Croisette

Vicces, mert egyik oldalon a strand, akarom mondani: plázs (La Plage), napernyők, homok, vakító tengeri fények,

Cannes, La Plage

a másik oldalon vurstli és csodapaloták:

Cannes, Croisette

És cukorkák!

Ezeket figyeltem már egy ideje végig a Côte d’Azur-ön körforgalmakban a városkákban, út szélén, láttam sokfélét, japán zászlóstól EU-zászlósig, egyszínűt, ezüstöset, és már eléggé érdekelt, mi ez, amikor itt végre kideríthettem.

Laurence Jenkell kortárs képzőművésznő cukorkái, amikről a helyszínen ennél több nem derült ki, de azóta olvastam, hogy a riói olimpia tiszteletére készítette őket. Hát jó.

Ami miatt mégis irigylésre méltó az a pozíció, amiből bármikor könnyedén leruccanhat valaki Cannes-ba, vagy egy másik, a Riviéra gyöngyszemének nevezett városba, az az, hogy tele van művészettel – habár egy kicsit távolabbi, színpadiasabb, mint másutt, de olyan állandó és időszaki kiállításokat láthatunk, amit egyébként ritkán vagy egyáltalán nem.

A La Malmaisonban októberig például Dalí-kiállítás van, ha arra jártok, ugorjatok be:

Cannes

Cannes persze szép – milyen legyen a ragyogó tengerrel meg a gyönyörű rendben tartott palotáival -, de nehéz eldönteni, hogy mi utánoz itt mit: a képeslapok a várost vagy fordítva? És persze a nagy igazság (pénz és ízlés a legritkább esetben járnak kéz a kézben), itt hatványozottan érvényesül. Mutatom például ezt a kirakatot, amiben már Dávid is térdre rogyott és elmerengett a lét hiábavalóságán. Megértem, van az a szint, amit nem lehet állva elviselni:

Cannes

És Cannes-ban volt szerencsém találkozni életem eddigi legbarátságosabb sirályával. Ő az:

20160712_134737

Tényleg csak bekukkantottunk, megbizonyosodtunk róla, hogy a filmfesztiválon kívül is létezik ez a város, nem díszlet (még ha néha úgy is néz ki), érdemes útba ejteni hosszabban majd, amikor tárlatnéző kedvünkben vagyunk. Aztán már mentünk is tovább, hogy a délután nagy részét és a koraestét már Saint-Tropez-ban töltsük és a nagy utazáson legalább egyszer lazuljunk egy kicsit a tengerben. Elvégre R. 17 lett aznap. (És akkor én itt mindenkit megkímélek attól, hogy belegondoltam, hogy hogy a bánatba’ lehetséges az ilyesmi, hogy megnőnek a gyerekek, amikor még én sem érzem úgy, hogy…, na mindegy.)

Előző este a szállásunkon vacsorát rendeztünk a teraszon és meglepetéstortát is szereztünk a tiszteletére:

HB 17

Folyt. köv.: Saint-Tropez

Előző: Verona

 

Reklámok

2 thoughts on “Nekemariviéra – Cannes

  1. Visszajelzés: Akik élnek, azok délnek mennek – Verona | NatiLap

  2. Visszajelzés: Nekemariviéra – Saint Tropez | NatiLap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s