Hogy anyám

Naplovam

Hogy anyám milyen jóindulattal szemlélte az őt körülvevő világot, az. Hogy nálam is sokkal idétlenebb figurák laktak ott, ahol élte az életét, ahol felnőttem, és mégsem nevezett senkit bolondnak, senkit nem hülyézett le, minden furcsa bogarat elnéző szeretettel emlegetett, a leglököttebbeket külön szerette, a szórakozottakat meg szerencsétleneket.

Amíg pár éve még én beszéltem le a fiatalokat arról, hogy kizárólag bedugott füllel lépjenek utcára, most én vagyok az, aki leválasztom magam a külvilágról és inkább dudorászom és hallgatom a fülembe áramló zenét. Nem kizárólag (mert Valmont óta tudjuk, hogy a kizárólagosság egészségtelen), de mostanában gyakran. Hogy messze nem csak ezért, de ezért is mondhatnak engem bolondnak, hülyének, nagyképűnek, mindenféle dolognak, ami akár lehetek is.

Hogy anyám hányszor elmondta, hogy addig játszod a hülyét, kislányom, amíg úgy maradsz – és igaza lett. Abból indult ki, hogy eredetileg normális vagyok.

És persze most, hogy lehet, hogy sorsdöntő változás előtt állok, persze hogy most jut eszembe a mama.

Meg, hogy vajon léteznek-e még olyan szeretettel, elnézően szemlélődő emberek, mint amilyen ő volt.  Jó lenne tudni.

Reklámok

One thought on “Hogy anyám

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s