Tegnap találkoztam egy kutyával

Naplovam

Tegnap (vasárnap) találkoztam egy kutyával. Az ember sokszor, sokféleképpen találkozik kutyával, már ha értitek azt, hogy úgy összetalálkozni. Kicsit megszagoljuk egymást, nézegetjük meg ilyesmi – jó, a seggszaglászást kihagyjuk.

Nem tudom, de úgy hiszem, hogy bármilyen állattal összetalálkozni, az ugyanez. Ezért aztán nincsenek macskás meg kutyás meg nem tudom milyen emberek, csak állatosak meg nemállatosak. Én egy nagy állat az állatos vagyok.

Kedves Naplóm!

Soha nem volt még ilyen jó élményem nemzeti dohányboltba* lépve, mint vasárnap, amikor egy – leginkább golden retrieverre hasonlító – kutya nézett szembe velem az ajtó mögül, majdnem pont szembe, mert pár lépcsőfokkal a járdaszint felett állt. Van ez, hogy rád néz egy állat és egyből tudod, mi a helyzet. Nem nagyon lehet leírni, egyszerűen néz, mintha örülne, de nem azzal a buta kutyaörömmel, amivel a legtöbb jóságos kutya örül bárkinek, hanem csak úgy, természetesen. Nehéz lenne bármit írni erről anélkül, hogy nevetséges vagy patetikus vagy nevetségesen patetikus lenne.

Van ez a nézés, a macskák is néznek így, sőt még a varjak is, mert a varjak kurvanagy punkok, és amellett vagy éppen azért irtó jó fejek.

Egyszer, amikor kb. 13 éves voltam, ugyanígy összetalálkoztam Egerben egy falka kutyával. Nem úgy kezdődött persze, hogy falka, hanem egy kutya, egy térdig érő fekete. Aztán jött egy kis zsemleszínű, aztán egy tacskó és a többiek. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a város összes szabadon lévő kutyája ott van. Nyakörves és nyakörvtelen. Sokan voltak, én erre emlékszem, és vasárnap este a társaságban kiderült, hogy jól emlékszem, 10-15 kutyát gyűjtöttem ott egybe, teljesen véletlenül. Volt benne valami szürreális már a történéskor, hogy úgy sétál az ember a Dobó térre, onnan ki tudja hova, hogy mint egy nagy palást, hullámzik körülötte az a rengeteg (a szűk utcákon még többnek ható) kutya. Szaladtunk is kicsit, meg is álltam mindet végigsimogatni, erre emlékszem, többre nem.

Az meg végképp nem is gondoltam, hogy valaki még emlékszik rá. Sőt, lassacskán – ahogy telik az idő – azt hittem volna, tényleg álmodtam. Nagyon jó tudni, hogy nem.

_______

*ez meg ma is, minden alkalommal hihetetlen, hogy ilyen van, létezik, mi az, hogy nemzeti dohánybolt, emberek, hogy lehetséges ez?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s