Néha nagyon nehéz ki

Naplovam

Kedves Naplóm!

Egyedül vagyok, amikor alszom, annál egyedülebb talán sosincs az ember, gondoltam sokáig, de ez nem igaz, mert sokkal egyedülebb vagyok, amikor mindenki más alszik, csak én vagyok ébren.

Egyedül vagyok, amikor rajzolok, mosogatok, illatos ragut kavargatok a tűzhelyen, lakkozom a körmöm (nézem hosszan, ahogy szárad, ahogy fénylik, ahogy megkeményedik minden és megszépül benne), egyedül vagyok amikor súrolom a csempét, utazom, olvasok, nézek egy filmet, fogat mosok, vécén ülök, de még sokkal egyedülebb, amikor írok.

Annyit utazom befelé, hogy úgy alakult, hogy nem tudok csak úgy egyszerűen visszajönni (vagyis hát, jönni tudok, csak menni nem, ahogy a vicc is mondja), így aztán előfordul, hogy nagyon nehéz néha kilépni az ajtón, amikor tudom előre, hogy nem leszek egyedül. Néha nehéz, néha könnyű, de inkább nehéz. Belépni valahova még nehezebb.

Erőt kell venni magamon, ezt a mondást szeretem, kifejező, én éppenséggel magamon, a magam árán veszem az erőt, ami kell hozzá. Nem mondom, hogy nincs deficit.

Szóval, az a szerencsétlen, amelyik néha fel-alá járkál megállókban meg utcasarkokon, mint a tanácstalanság mobilszobra, a megtestesült ingázó kétség (hogy szorongást ne is írjak), egyik cigit a másik után szíva arra gondol, hogy mégiscsak legjobb lenne hazamenni, hogy folytatódjon az utazás, na, az én vagyok.

Reklámok

2 thoughts on “Néha nagyon nehéz ki

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s