Új évet kívánok magamnak

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is jegyezzem fel/meg minél jobban ezt az olvasói véleményt, aztán arra jutottam, hogy hát éppen erre való a blog: mindig itt jegyzem fel, ami fontos. Ez pedig az, nagyon is – nem merem fokozni, mert csak közhelyes lennék. Aki ismer, úgyis tudja, hogy mennyire komolyan gondolom.

Így indul tehát 2016, @EfEs Twitter-üzenetével, amit a Láz olvasása közben írt:

efes-laz

Ilyen új évet kívánok magamnak – és mindenkinek, aki szereti.

Itt pedig a részlet, amire az idézet utal:

Elengednek diszkóba, ott például összeszedem a Vadászt, összeszed engem a Vadász. Nem ismer meg, nem ismerem meg, csak az avarban hentergünk. Az avar is csak a filmeken olyan, mint egy őszi pléd, a valóságban biztos, hogy a bugyidban marad valami szúrós az aljnövényzetből, vagy megcsíp egy rovar.
Most akkor járunk, kérdezi.
Járunk, mondom. Nagyon nyálasan csókol, de jó az illata, amikor nem sörszagú. Minden srác sörszagú a diszkóban, vagy boroskóla, mindegy, a sörszag is csak nagyon sokára fog zavarni. Nem zavar aztán az sem, hogy Vadász még járni akar velem. Otthagyom a sarkon, mondom neki, hogy ne haragudjon, de nem érdekel ha haragszik. Nem érdekel, hogy otthon úgy tudják, hogy Sazzal megyek az unokatestvéréhez, közben egyedül állok ki stoppolni a benzinkút után az út mellé, be a táj közepére.
A földgolyó egy úthálózatokkal beszőtt labda, akármeddig tudom pörgetni a talpam alatt, erős rugalmas léptekkel akárhová el lehet jutni. Nem veszhetek el, mert az emberek segítenek megtalálni. De jó, hogy anya se, apa se tudja, hol vagyok.

(…)
Amikor megismerem a Vadászt, mindent elmesélek neki, Hollót is, konkrétan mindent, ahogy eszembe jut. Lázasan magyarázok, elmondom magam. Állítólag ettől lehet belém szeretni. Ő nem mesél. Leveszi a bugyimat, mi az hogy leveszi, lerántja. Lerántja a farmerral együtt, most meg fog történni, gondolom, nincs mit mondania. Ő egy vadász. A puszta kezével megnyúz egy nyulat, vadászkéssel feldarabol egy vaddisznót, nem beszél, nyúz meg húz. Felest is iszik, úgy, mintha gyógyszer venne be. Ez orvosság, mondja. Kicsit érzem is, hogy beteg.
Azért iszom, hogy ne legyek beteg, mondja. Zöld ruhában járja az erdőt, ahogy vigyorog, na, az beteg. Vonzó. Egy darabig vonzó, nem sokáig, biztos vagyok benne, hogy nincs köztünk semmi, gondolom akkor. Ha lenne, az az lenne, hogy mond valamit, sok mindent mond. Tudhatna mesélni, legalább próbálná meg.
Nagyon sokszor elmondok szavakat, nem féltem a jelentésüket, biztos vagyok bennük. Minden eszközöm a szó, gondolom, rájuk merem bízni a csávómat, pasimat, rájuk merem bízni a legjobb barátomat. Azt képzelem, hogy ettől megértenek. A barátom meg is érti, a pasim nem, ez lenne talán a különbség.
(Láz, 2012 – adatlap a moly.hu-n)

Köszönöm.

Reklámok

2 thoughts on “Új évet kívánok magamnak

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s