Éléskarma

sw001

Éléskarma

Minden a legnagyobb rendben. A felső polcon befőttek,
a legfőbb téli édesség, mellettük lekvár, savanyúság, keserűség.
Mestergerendára kötve szárad a fűszer. Kicsit lecsípek
belőle, amikor úgy döntök, hogy a szégyent is élvezni fogom.
Mindenki ide jár a környékről levesért. Érett augusztusi
napfényt főzök bele télen, apró szelencékben ragyog.
Magokat szárítok a tenyeremen. A bőrömről párolog az
álom, kirajzolódnak rajta az utak, hogy bárki idetaláljon.
Messziről is érzik az illatom. A bekötőútra fordulva már
bizseregnek tarkóban, ha hajnalban fűszereset álmodtam.
Mesélik, hogy tudták előre. Fenyőmagot szórnak a terítőre,
feltűzöm a hajam, százhárman jönnek ma, tegnap számoltam.
Magamban dúdolok ringatódalt. Gőzben forgok, néha kiszalad
a számon a hangom. A mérgeket a hátsó sorban tartom.

(A verset 2013 nyarán írtam. Hangos változat ITT – Cippo.)

Reklámok

One thought on “Éléskarma

  1. Visszajelzés: Wolfgang Stiller | NatiLap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s