Megköszönni is stílus

Juteszembe rovat

Nem is olyan régen (pár hónapja) valaki felhívta rá a figyelmemet, hogy milyen szimpatikus dolog, hogy azt mondom, köszönöm szépen, amikor valamit köszönök szépen. Tényleg azt mondom, írni is azt szoktam, mert szépen szeretném köszönni (vagy nagyon, az is előfordul), azt hiszem, nincs olyan (fölösleges) szó, amivel valamiért köszönetet mondani sok lenne, talán csak a hála – hálásan köszönni, na, azzal lehet néha túllőni a célon, mert azt csak a legritkább esetben érdemes emlegetni, ha már egyszer van. Szóval, megköszönni nincs túl sok szó, de mennyire van olyan, hogy kevés.

A szimpla köszönöm például pont elég, tökéletes középút, időhiányban is belefér, ha nem akarunk se szépen, se nagyon (pláne hálásan vagy szívből), de azért mégis tisztességesen.

De a kösz vajon mi? Egy szisszenet, egy odaköpés, egy szinte lenéző, megvető kösszenet, egy annyira rossz, hogy akkor inkább ne is. Kivéve talán, ha épp felfúrom a karnist a plafonba és csak ennyit van erőm mondani annak, aki odanyújtja a tiplit. Máskülönben… gáz. Szerintem.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s