ŐSZ KÖZEPÉRE

oszkozepere

Ősz közepére

ősz közepére akkorára nyúlik az árnyékom
amilyen magas vagy
a téglaszínűre kopott öreg Škoda mellett
éppen le tudom mérni magam a telepi betonon
a motorháztetőre hullik egy hasonlíthatatlanul
sárga levél cserreg rajta és megfeketedik
a járda mire a padig érek
ott ül egy ember öregen mint egy vulkán
sötét korongok a szeme előtt megkívánom
a cigarettát olyan élvezettel gyújt rá
lábánál szatyorban üveges borok
szívemnél csillognak a kis fehér kristályok
amik a szája körül táncolnak az ősz közepi
vad napsütésben ezt a pusztulást is csak
a fények miatt tudjuk elviselni

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s