Pont

Naplovam

Kedves Naplóm!

Mikor is naplóztam utoljára. Úgy adódik, hogy nem véletlenül nincs kérdőjel. Miért nincs. Csak. Mert pont van. Most nekem pont van egy csomó fölösleges pontom és azt mind belerakom ebbe a naplóföljegyzésbe.

……….

Na, néhánytól máris megszabadultam.

Van különben még egy nagy rakás mindenféle jelem (relációs, kötő- stb.), kétségtelen, hogy eljön majd az idő, amikor azoktól is meg akarok szabadulni. Egyelőre pont nem.

Úgy látom magam, hogy bele vagyok süppedve egy eléggé zavaros betűlevesbe (a tipográfusok legrosszabb rémálmába), amiből egy gondolatjel segítségével próbálom kihúzni magam (vigyázat, nem keverendő össze a mínusszal) valami münchauseni ügyességben vagy lehetőségben bízva, ami nyilvánvalóan úgy hülyeség, ahogy van.

Na, ez az. Most az, hogy a Gutenberg-galaxist még mindig nem két agy közötti legrövidebb útként értelmezzük, az ne is legyen téma. Amondó vagyok, hogy biztos szép dolog a szövegközpontú irodalom (meg hát baszakodhatunk a további szabdalással, bekezdés-szemléletű szerző, meg ilyenek, télleg égnek áll a hajad, ejszen nyilván minden Magára Valamit Is Adó Szerző az is – oder miafranc?), de hát mindent összevetve, felütsz valamit – teszem azt, saját szöveget – és pont az jut eszedbe, hogy hát… ez úgy hülyeség, ahogy van. (De azért – teszem azt – nemcsak sajáttal fordul ám elő.)

Én mondjuk nem szoktam könyvet várni, tudom, szégyelljem magam (már csinálom is), tehát, hogy így beharangoznak egy megjelenést és akkor alig várjam, hogy olvashassam, de most. Most várok egy könyvet. Amiben az a vicces, hogy nem is azért várom, hogy olvashassam, mert tudom, hogy nem fogom elolvasni, amíg be nem fejezem a sajátomat. Mégis várom, hogy meglegyen, meg is fogom venni, hosszan nézegetni, kirakom valami jól látható helyre, mármint olyan helyre, ahol én jól látom, szóval itt lesz, mint valami cél, jutalom, hogy csináljam a dolgom.

A vallomást nyilván az utolsó bekezdésre hagyom. Nekem is lehet… majdnem azt írtam, hogy rajongásom, de ez nem a megfelelő szó, nincs is megfelelő szó (haha), mert az a helyzet, hogy nem rajongok, hanem pontosan tisztában vagyok az értékével, azt hiszem, elsősorban a szerző értékével, emiatt aztán van a tisztelet meg a nagyrabecsülés – mondom, hogy nincs megfelelő szó… – de leginkább mégiscsak az értés van, értés, nagyra értékelés, mint valami kalapemelés egy láthatatlan kézzel, láthatatlan kalappal (főleg, amióta elhagytam a 3-as metrón, ha valaki esetleg talált ott egy fekete kalapot, köszi, ha visszaadja, ha megtartotta, hordja egészséggel), ami viszont örökre szól, szóval kevesebb ez, mint a rajongás de több, mint a szeretés. Felismerésféle, ahogyan felismered az anyanyelvedet egy külföldi országban. Ha egyáltalán felmerül kérdés, az az, hogy hogy lehet, hogy olyan sokan nem (és hogy miért pont azon a fasz helyen lesz a bemutatója). De ez már mind úgy hülyeség, ahogy van. Nem is mondom tovább, itt

A VÉGE

 

Reklámok

One thought on “Pont

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.