Zen anarchia, avagy az írás és az elmebaj közötti láncszem

Naplovam és élvezeti cikk

Elég sokáig azt hittem, hogy mindenki anarchistának születik, csak idővel finomítja a nézeteit (vagy akár teljesen ellentétessé formálja magában). Már régóta nem hiszem ezt persze, de ha végiggondolom, talán mégsem volt ez olyan égbekiáltó baromság.

Nézzünk csak meg egy kisgyereket. Hogyan gondolkodik, mi esik leginkább nehezére? Olyan szabály betartása, amit nem lát át, nem tudja felmérni a jelentőségét, nem ért. A gyereknek tehát önmagában a hatalmi szó a legjobb esetben semmit sem jelent, rosszabb esetben kínzó terror. Egy olyan szabály, amire azt mondják, hogy Csak. Így kell és kész, értelmezhetetlen duma, idegen nyelv. Az anarchizmus nekem is ilyesmit jelent (tehát igen valószínű, hogy helytelenül használom a megnevezést, de nem találok most helyette jobbat). Ez a szabályokon kívüli gondolkodás. (Az életem tehát megalkuvások sorozata – ráadásul a szívemre is veszem, úgyhogy folyamatos lelkifurdalás és szégyen – amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy még mindig élek, méghozzá szabadlábon. Valahogy csak betartom, amit be kell.) Az ilyeneknek pedig marad a többé-kevésbé szánalmas lázadás, amit művészetnek szoktunk nevezni.

Hogy mennyire nem születik mindenki ugyanolyan mértékben anarchistának, arról eszembe jut, hogy pár éve olvastam egy cikket: tudósok (akik nem britek) neurológiai szempontból összefüggést találtak bizonyos agyi funkciók hiánya és a művészetek között, különös tekintettel az írók agyára.

Sajnos az utolsó bekezdés az egészet agyoncsapja, mintha a szerző nem értené amit addig leírt, itt nincs ilyen, hogy nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar (ha a kutatási eredményeket erre a sémára akarnánk összefoglalni, akkor olyasmi jönne ki, hogy nem minden bolond ‘zseni’ és nem minden ‘zseni’ bolond, hehe, a logika szép dolog, érdemes használni), a mentális problémák közé keverni Hawking ALS-ét meg pláne érthetetlen. De sebaj, idemásolom, ami most itt érdekes belőle:

A kutatásból világosan kiderült, hogy van kapcsolat a kreativitás és a mentális betegségek között. A zseniségből fakadó zavarokban a leginkább érintettek az írók. Az ő agyuk, mint, például, Lord Byroné, David Foster Wallace-é és számtalan másé, tanúskodhat arról, hogy “aláaknázott terephez” hasonlít. Azonkívül, hogy 50 százalékkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy öngyilkosok lesznek, mint az átlagemberek, az átlagnál többen szenvednek szkizofréniában, szorongásban, depresszióban, többen élnek vissza az alkohollal és a droggal. A kutatásba bevont más kategóriák, tudósok, táncosok, fotósok, és más alkotó művészek nem lépik túl az átlagot, de családjaikban megtalálhatók a szkizofréniában, bipoláris zavarban szenvedők. Ez összhangban van azzal a megállapítással, hogy sok pszichiátriai betegnél találtak genetikai és örökölt alapot. (…)

Az egyik, leginkább elfogadott elmélet szerint a megfelelő szűrő hiányzik az agyukból. A külvilágból származó minden ösztönzőt fontosnak tartanak és ez lehetővé teszi számukra, hogy összekapcsolják a dolgokat a legeredetibb, a legmeglepőbb módon. A kreativitás és a sémákon kívüli gondolkodás képességét azonban egyesek drágán fizetik meg. A tudósok az ösztönzők megszűrési képességének hiányát úgy tekintik, mint a pszichózisok egyik lehetséges okát. A mentális betegségeket úgy tekintik, mint egy árat, amelyet a gondolatok eredetiségéért fizetni kell.

Most tekintsünk el a pongyola zsenizéstől meg a betegség fogalmának tisztázatlanságától – nyilván egy tudományos folyóiratban ennél precízebb leírását kapnánk a kutatási eredményeknek -, elég, ha a sémákon kívüli gondolkodást, az ösztönző külső tényezők nyakló nélküli befogadását vesszük figyelembe. Ez a kreatívok nyomora és egyben irtózatos hajtóereje.

Van azonban egy rettenetesen emberpróbáló tényező, ami minden kreativitást gátol vagy rossz irányba terel, ami rosszabb az összes értelmetlen szabálynál. Ez mindig egy saját, belső korlát, amit nehéz néven nevezni, de a legtöbb ember él át hasonlót: amikor érzelmileg kiszolgáltatottá válik, amikor nem a maga ura teljesen, amikor olyan cselekedetei vannak, amikre éppen illik a fordulat, hogy nem ismer magára. Olyasmi irányítja és ezáltal korlátozza a viselkedésében, ami nem kívülről érkezik.

Az emberi kapcsolatok (mély, közeli kapcsolatok) elég gyakran elhozzák ezt a fajta (ön)korlátozást. Mit lehet tenni? Két út van ebből kilépni, ez egyik nyilván az öngyilkosság, mint ahogy a cikk is írja, a másik pedig az elhatárolódás, tehát a kiváltó kapcsolat megszüntetése. Ez egy olyan szituáció, aminek nincs jó megoldása. (Hirtelen az irodalomból például Virginia Woolf jut eszembe, ő sem tudott mit kezdeni a férjével (sem a saját életével), hiába szerette a férfit, egyszerre irtózatos terhet, kiszolgáltatott érzést, korlátozást is jelentett számára. De ugyanide tartozik számos művész, akik  szerintem szintén saját önkorlátozóvá alakuló életük elől menekültek.)

Úgy látom – és lehet, hogy tévedek, de az érintetteket már nem tudjuk megkérdezni -, hogy a megoldás mindig egy teljesen kitisztult pillanat eredménye, nem pedig egy összekuszálódott, zavaros állapoté. A szabadulás (akár a földi világból, akár a kapcsolatból) sosem táplálkozhat puszta kétségbeesésből, se zűrzavarból, csakis egy teljesen megbékélt lélek és elme közepéből, ami felmérte a lehetőségeit. Így fordulhat elő, hogy ha nem születik döntés, marad a furcsa, egyre szélsőségesebb viselkedés (amiket aztán betegségekké címkézünk), ez a súlyos kínlódás az ára a maradásnak. Az író ráadásul mindezt azzal tetézi, hogy magamagát is megfigyelés tárgyává teszi, nagyjából ugyanolyan ösztönző tényező a saját különös (akármilyen fájdalmas, önpusztításba torkolló) állapota, mint bármi más.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.