Félhiány

Nem értem még a régi mappa végére, de egy ideig most ez lesz az utolsó vers, amit kiemelek onnan. Ez is olyan, hogy már elfelejtettem és most kicsit örülök neki, hogy megvan. Valamikor 2004-6 között születhetett. Ezeket egyébként valószínűleg mind közzétettem már valamilyen formában valamelyik régi blogomon (amik elvesztek) vagy verses közösségi oldalakon.

FÉLHIÁNY

roppan a bádoghó
mint a félemelet
magasból kiugró
és földet érő bokaízülete

olvad bennem a tó
mint a kedvezményeket
rendre beváltó
háziasszonyok könnyei

a teraszról láttam rá
a félemeleti félteraszról
télen befagyott márvány tál
nyáron meg egyre csak kacsák

kacsák és halak
a parti sás nagy csomó kérdőjel
felkiált ha fagyban áll térdig
és nem dől el

és úgy jövök a parton
a napolvasztotta hóban
amire új páncélt fagyasztott
az éjszaka hogy szakasztott

úgy roppan mint a koponya
és a jégen téged látlak
és igazából csak magamat
és világgá ordibállak

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.