Végére járni

Naplovam

Semmi sem mérhető önmagán kívül semmivel csak a fájdalommal, amit okoz. Amint a fájdalom mértéke eléri a kritikus pontot, megszűnik minden más érv. Végpont. Null.

május 17. – Éjszaka zsibbadt mozdulatlanság, ilyen lehet a bénulás, nem tudom lehúzni a derekamon a trikót, fázik ott, nem fogad szót a testem, csak befelé nézek, kicsit ijedten, kicsit szomorúan, mit tehettem, hogy nem bírok megmozdulni és mit, hogy nem bírok elaludni? Hátha hajnal lesz nemsokára.

A szempilláim hegyes háromszögekké állnak össze, délutáni vízprizma, azon át nézem a villogó kurzort, hunyorítok, most három, letörlöm, most egy.

Szánalmas, hogy mások életéhez igazítom a saját szokásaimat, amikor mindig rítusok nélkül akartam élni vagy ha mégis, akkor csakis úgy, mint a Biliárd fél tízkor építésze, kemény tojás paprikával minden kibaszott reggel, erről megjegyeznek a hotelben. Ezen nagyon röhögtem, amikor olvastam, pedig komoly imidzsépítés, ha jobban meggondolod. Csak hát… én szarok az imidzsemre. A másokéra is. Pattogjon le a körömlakkom, szakadjon el (végre teljesen!) a nyomorult tornacipőm sötöbö. Kit érdekel mindez? Végére kell járni a dolgoknak és van, aminek csak úgy lehet, ha elpusztítjuk.

Hazafelé jövet egy gömb alakú plüssbárányt láttam egy kirakatban. Magyarázat nincs.

Szándék van. Hölgyeim és uraim, újabb szomorú nyár elé nézünk.

Addig járunk a végére, amíg el nem törünk.

Reklámok

2 thoughts on “Végére járni

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s