Naplovam

Az ember mintha a sötéttől félne, mintha maga a sötét lenne az alvás ellensége, az, hogy bele kell menni, bele kell hullani. Pedig nem. És nyilván nem a kávé és a szívemet se izgatja valahány cigarettám. Legjobb lenne persze egy ilyen közönyös, szecessziós arccal elrévedezni egész éjjel, csak nincs hozzá eléggé szögletes fejem, és a régi rajzokon a nemszögletes fejű nők egyáltalán nem révedeznek közönyösen, hanem mindig valami érzékiséget sugallnak (hogy azt ne mondjam, olyan bárgyú bujaságot, hogy adnál nekik hirtelen két pofont), amitől viszont nem lehet aludni. Nem nagyon. És kicsit aludni olyan, mint a majdnem terhes, meg a majdnem halott, szóval, mint mondják: ami majdnem az, az nem az.