Homlokomon tarka ezüsttel

Homlokomon tarka ezüsttel

Mindegy, hogy a tegnapi szavakból
ragadt-e rajtam valami, nézek csak nézek,
közelbe-messzire, jó lenne hallani persze azt
még ma is, amit rég nem mondott
énnekem senki sem, ki van itt, fölverem,
föld velem, ég velem – van helyette jószagú kávém,
ízre tökéletes almám, állagát tekintve jó
még a banán is és van dobozban finom cigarettám,
szóval csupa banális öröm, mint amikor
senki sem lát, mégis mosolygok, a
körmöm alatt kis kosz, a köldökömben
nincs szösz, a számból gomolygok a füsttel,
belebolondulok a tájba, bátor és kemény és árva,
homlokomon tarka ezüsttel játszik a
bánat, és még mindig gyönyörűnek látlak,
nézek, csak nézek utánad, jó lenne persze
még ma is legalább egyszer hallani, amit
olyan rég nem mondott énnekem senki sem,
de hát az élet szép, üresen szeretem.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s