Miért baj, ha könnyű?

Leghelyesebb, ha rögtön az elején leszögezem, hogy nem is baj. Valami mégis van vele, a könnyűséggel, azzal, ha valami könnyen megy, szinte magától, igazi munka nélkül, legalábbis mindig megtalálva a könnyebb utat. Talán elolcsósul.

Milyen könnyű például gasztronómiával operálni egy szövegben. Egész regiment képzet ott van egy csettintésre, ha kell, ha nem, jönnek az érzetek, minden azonnal megvan, két szó (tojásos lecsó (haha), héjában sült, kelt tészta, rozmaringos csirke, penészes sajt, hersegő alma, pörkölt kávé… megvan, ugye?), és mehet a levesbe. Nem csoda, hogy virágzik a szakácskönyvpiac és attól lefelé és felfelé minden, ami étel, ital, evés, főzés. A Nagy Nyálelválasztó Hegység csúcsán ülünk, lógatjuk a lábunkat a semmibe, néhányan eltűnődünk, hogy a picsá francba értünk fel ilyen könnyen.

Eszembe jut a jó Will Hunting (aka Matt Damon), aki takarítás közben megoldja a matematika összes rejtélyét, fejben, s minden ámulatra csak valami olyasmit dörmög, hogy ha tudnátok, ez nekem milyen könnyen megy. Hát ez az. Nem is lesz belőle énekes halott professzor.

Szoktatok ezen gondolkodni? Lerázni magatokról a könnyebbet és a keményebb melót vállalni? Az igazibbat?

Az egész valamiféle lelkiismereti kérdés, azt hiszem.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s