Ma is

most megint
ezen a köpésnyi földön állunk
mintha mindig itt lettünk
volna (otthon) bármelyik
parkban járdaszegélyen
sarkon
ágyban vagy erkélyen
bárhol (tényleg) bárhol
csakhogy most
testünk minden szilánkja
remeg zörög nekem régi
mozijegyek és halotti
anyakönyvi kivonatok
porladnak a farzsebemben
neked folyékonnyá gyötört
órák olvadnak
szét a kabátodon
a szám melletti ráncban
felgyűlik a láthatatlan kor
a halántékodon egy árnyék
komor játékba kezd
az arcunk pixelesre tört
(de hát sírtunk mi már
kockakönnyeket)
mozaikdarabkáink közül
mégis éppen most hullik ki a sok
rossz helyre szorult por és kavics
csak hogy lássuk az elején vagyunk
mindennek (mindennek) ma
is

hidalatt

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.