Nyáron nőbb vagyok

Aki úgy éli az időt, mint én, érti, hogy mitől olyan végtelenül szomorú egy szürke nap. A kilátástalanság pillanata örökké tart. A napsütésben minden a ragyogóbb arcát mutatja, mindennek van arca, mindennek van ragyogóbb arca.

Azt mondja a Pethes Mari egy interjúban, hogy szeret nő lenni, és ettől az egyszerű mondattól én azért leszek libabőrös, mert tudom, hogy igaz. (Róla, tőle, nála tudom, pedig ritkán mondja.) Nincs versengés, nem dagad az emancipált mell, ha mindent tudnék, amit egy férfi tud, mi szükségem volna a férfira, kérdezi, és tényleg.

Egész életemben férfiaktól tanultam, és ahogy kinéz, a hátralévő időm is ezzel fog telni. Mert a női részét tudom. Tudom és szeretem. A testemen viselem a sorsomat, térkép időlenyomatokkal, rejtély.

A nő élete csupa ciklikusság és csupa állandóság, mint egy tökéletesen felépített zenemű. A nő elméje nyitott, mindenre éhes, mint a gyerekeké. A nő szeret. A nő képes elgondolni mindazt, amit a férfi képes megalkotni. Metszéspontjaink vannak, nem ütközéseink. Nem sért a Nőnap, a Valentin-nap, örülök, ha kinyitják nekem az ajtót, alám tolják a széket. Egy mérleg két oldalán ülünk, egyensúlyban van, amíg ünnepeljük egymást.

Amikor télen elfagy a lábujjam a cipőben: nő vagyok.

Ülök a laptop fölé görnyedve, rettenetesen púpos háttal: nő vagyok.

Klaffog a papucsom az uszodában: nő vagyok.

Írok, alszom, eszem, álmodom, főzök, vécét pucolok, körmöt lakkozok, olvasok, sírok, a Nietzsche-i szabadságon, Az idő rövid történetén, Harmsz egyesén gondolkodom: nő vagyok. De nyáron nőbb, ilyenkor a ragyogóbb arcomat mutatom.

Reklámok

3 thoughts on “Nyáron nőbb vagyok

  1. Plázs

    Szemszíne kék volt, mint a tengeré
    a Nápolyi-öbölben néhanap
    mikor délről fújnak a forró szelek
    és kínjában vért izzad a Nap
    az eget a sós víz mind magába szívja
    – a part szinte már lángra kap…
    ( rajta csak egy bikini alsó
    rajtam egy kimustrált kalap)

    Hajszíne olyan volt, mint a napsugáré
    vagy inkább mint a jaffanarancs héja
    (miénk volt a part a vad hőségben
    csak fölöttünk körözött pár héja)
    bal kezével árnyékolta szép szemét
    jobbja közben hajamban matatott
    (lekerült róla lassan az az alsó…
    és elfújta a szél az ócska kalapot)

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.