Széljegyzet június 25-höz

Abban az évben, úgy rémlik, hűvös június volt, épphogy nem kellett fűteni. Nem volt otthon senki, boldog nyári szünet, üres lakás, csak én ültem a szürke Erika írógépnél, ami a sorvégeken csengetett és pirosat is lehetett vele írni.

Amíg anya otthon volt, minden rendben ment, voltak például születésnapjaim, tortával, családdal, ajándékkal. Aztán egyszerre kifordult az élet, minden üres lett, mint a lakás, és ami mégis megmaradt, az elfelejtődött.

Kilenc vagy tizenegy éves voltam, akkor éreztem először  a gyomortáji bánatot, csak akkor még nem tudtam, hogy ez a fölöslegesség és a magány tompa nyomása. Pár éve már a torkomban is érzem.

Mindjárt hat óra, délben még táncoltam egyet a macskával a Happy Birthday kilencvenes évekbeli diszkós változatára, hogy felidéződjön az a  világ, amikor még szokás volt számot kérni a szülinaposnak a diszkókban, ahová egyébként is némi megvetéssel keveredő élvezettel jártunk, ettől aztán az egész még idétlenebbé lett, mint amilyen egyébként volt,  egyáltalán, amikor voltak szülinapok, barátok, bulik, szokás volt kérni egy deci felest, szóval, akkoriban kérték ezt nekem a lányok meg a srácok,  hogy együtt ugráljunk egy tökéletesen eszeveszett estén, micsoda marhák voltunk, mennyit nevettünk, mennyit ittunk, mennyit sírtunk.

Most van egy söröm a hűtőszekrényben. Lehet, hogy megiszom. A születésnapban az a legjobb, hogy minden pokolba vezető szándék ellenére is csak 24 óráig tart.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s