Csillagom

Csillagom

A sötétben fordul egyet a város,
patina üt ki rajtam éjszaka, kis
tereken ismeretlen formák nőnek,
bronz estéken férfinak és nőnek
látszanak. Elszíneződnek a házfalak,
nézlek, ahogy turisták néznek díszkútba
dobott érmét, sokáig fókuszban
tartva azt az egyet, mélyen kívánva
a visszatérést. Úgy akarlak
látni, mint először, nem tudni semmit
rólad, csak ismerni minden karcolásod
(csuklódon az óra, orrodon a szemüveg
nyomát), aprólékos figyelemmel, mint
mészkőhajlatban a mohát – nézlek,
míg kis erekben lüktet a gyógyszered.
Eltüntet minden sebhelyet, minden
lobot kiolt, ragyogó vagy, konok
és kemény, az isten nekem csiszolt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s