Minél gyalogabb

Két megállót gyalog megyek, azt mondanám, hogy azért, hogy kiszellőztessem a fejem, ha nem tudnám, hogy az ilyesmi lehetetlen, minél egyedülebb, minél gyalogabb, annál több minden kergetőzik bent – jó lenne tudni, mi látszik kívülről, minek tűnök, mindig valaminek, pedig előfordul, hogy eszeveszettül hátrálok, hogy kívül kerüljek.

Lelépek a sínek mellé, Tisztelt Utasból egy lépéssel Gyalogos, kilenc lépés után Szemlélődő (a bámészkodás / az egyetlen amihez úgy tudom értek), és nem szeretnék arra gondolni, amire gondolok, és tudom, hogy attól fogva, hogy kigondolom, hogy nem szeretnék, másra se tudok: Bámészkodva Gondoló.

A következő megállónál: Elolvadt Kukát Néző Nő.

Rágyújtok: Szépen Cigiző. Ki kivel, ki mikor, nem gondolok rá, csak a hallgatások pattannak helyre, úgy áll össze logikus rendszerré hirtelen minden, hogy a szünetek kiadják a megoldást. Aki egyszer Kíváncsi Gyerek volt, jól megtanulta, hogy ritkán érdemes arra figyelni, amit mondanak, inkább arra, amiről hallgatni próbálnak.

A túlsó járdán két fickó éppen mellkason pöccinti egymást, jellegzetes hímviadal-taszítás, váll irányába húzó agressziótörés, csapott kérdőjellé görbül tőle a test,

Hé!

Na, mi van?!

Te!

Ki vagy te?

Mit képzelsz, hogy ki vagy te?

Ha?

Hm?

Na, mi van?

Mivamivamiva..

Igen, a lét alapkérdései mindnyájukat foglalkoztatnak.

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.