A. négyes

A negyedik szinten, egymásba nyíló
szobákban egymásba nyitom a
könyveket, hallom anyámat,
nem szabad úgy letenni, a gerince, jaj,
a gerince megtörik, ezért egymásba
csúsztatom őket fontos oldalaiknál
nyitva, legérzékenyebb pontjaik így
összérnek, legjobb szavaikkal egymásnak
feszülnek, hízelegnek, összekulcsolódnak,
sorról-sorra összecsiszolódnak, báb-
eli zavar is lehetne ebből, polcaim fejjel
lefelé tükröződve önmaguk szellem-
képei, érinthetetlen lényeik szökdösnek egyik
saroktól a másikig, nem velük beszélek,
nem vagyok bolond, na persze ma sem hallja
senki, hogy magamban, félálomban vagy egészen ébren
keresgélem a hangot, az ajtószárnyak hámló kitin-
jén ugyanaz a tompa üzenet, a párkányokon
pihennek az álló órák, mindegyiken fél három
van, néha egyet-egyet kilökök, nézem, hogy zuhan,
folyékony térháló, végtelen számú csomópontjainak
egyike épp az én torkom, benne akad meg végtelen számú
egymásba nyitott sorsom – ez volna hát az idő. De sajnos,
csak Kelopátra és Kavafisz városában tudja ezt valaki.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.