Tintasugaras

Leginkább a szó tetszett. Tintasugár.

Amikor tanultam redisztollal írni, sok tinta folyt el akvarellpapíron a tintasugár kedvéért. Vagy belemártottam az üvegbe a tustollat, a hegyét a papírra helyeztem, óvatosan, nem támasztva, épp csak odaérintve, és hagytam, hogy maga alá eresszen. Ezt ismételtem tizenkilencszer, mindig ugyanarra a parányi pontra illesztettem a toll hegyét.

Az egészet senki nem látja, mert senki nem figyeli, mit csinálok, senki nem néz oda, mindenki a saját papírja fölé hajol, a szájukról leolvasható, melyik betűnél tartanak éppen. A dőltnél majd mindenki megdől kissé jobbra.

A tintasugaras nyomtatóban olyan picike festékbuborékok képződnek, hogy kisebbek, mint a tustoll hegye. Mikroszkopikus kapilláriscsőben hevítik pirinyó fűtőelemek a festéket, amitől az a kirobban onnan. Így lesz belőle pont a papíron. Ilyen kicsi pontok ezreiből állnak össze a betűk, százezreiből a képek.

Tizenkilenc képet nyomtattam ki, rossz papírra, tizenkilenc szemcsés fényképet. Az egyiken sárga szegélyű út volt, egy másikon a fél arcom. Az összeset felkasíroztam egy kartonra, fél napig dolgoztam vele, szöget vertem a falba, kiakasztottam az ágyam fölé. Senki sem látta soha. Senki nem nézett oda.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s