Nyuszifül (18+)

Az utazás általában orgonahang. Van az egésznek egy állandó tompa zúgása (moll), közbevetőleg néha gyors futamok.

Azon gondolkodom, hogy mindenkinek kell hogy legyen az életében legalább egy ember, aki a barátja és bírája. Aki az lehet. Aki szól, ha mellényúl, hogy hagyja abba. Hagyjon fel vele. Az a futam jön most, amikor hirtelen minden egyszerre zuhan át rajtam, és mindenről kiderül, hogy rossz. Csapnivaló, fölösleges, értelmetlen, értelmezhetetlen, céltalan és a többi. Rossz. Rossz.

– Hé, kell egy koncertjegy? Ingyen odaadom – nevetgél a barátjával.

Hogy nekem ki fog szólni. Szólna-e bárki. Nekem nem kell a kegyelemkettes, ezt mindenki tudja, szegény anyám tudta a legjobban, amikor már ő is azt mondta, hogy ha legalább néha befognám a számat, ha nem akarnék mindenáron egy tisztességes egyest, nem ott tartanék, ahol akkor tartottam, hogy csak a végletek, 5, 1, 1, 1, 5. Jegyek. Milyen koncertjegy, kihez beszél ez a srác? Egy másikhoz, akinek nem kell.

– Pont az ilyeneket szeretem, mint te.

És honnan tudom, hogy miért nem szól senki. Kegyelemből vagy őszintén. Mindenki hazudik. Vécét kéne takarítanom a Keletiben, ez a helyzet. Nem, nem ez. Mi a helyzet akkor. Most tényleg elbőgöm magam valami ilyen közhelyes baromságon, hogy kilátástalan fojtogató magány, vagy mi a franc lesz.

– Mi a helyzet?

Nagyon erősen szorítom azt a szépen ívelt kapaszkodót, nem kapaszkodom, egyszerűen tartom, én tartom meg, mindent én tartok meg ezzel a kezemmel, egy nagy frászt, persze. Helyén tartom az eszem. Mi az, hogy mi a helyzet?

– Figyeled, milyen húsos a szája? – kérdezi a barátját.
– Ja. Fain.

Édesistenem, az én számról van szó, az arcomba bámul. Nagyon nem nézek vissza. Vissza-nem-nézés, amennyire ez emberileg lehetséges.

– Hé, nyuszifül! Kinyalnálak.

Ó, a füles fülvédőben jöttem el otthonról. Francba.

– Látom, a barátod nem rendez el. Majd adnék én neked. Egész nap reszelnénk.

Én nem. Nem vagyok itt. Ne nézzen rám senki, ne szóljon hozzám. Nekem lelki válságom van, a rohadt életbe.

– Hát feláll a faszom, komolyan!

Elröhögöm magam. Összeszorítom a szám. Még egy megálló, ha addig élek is. Aztán csak zúgjon.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s