Hordanám, ha volna mit

a lassú testű út

Hordanám, ha volna mit

Egy álom tompa csonkja vagy, éppen csak remegsz.
Hiába csillansz néha meg, végül nem érted ezt.
Ügynöknek nézel ostobán, és gyanakvón meredsz,
pedig csak eléd tettem néhanap éppen azt meg ezt.
Voltak olykor jó szavak, a szívszerep ilyen.
Hát mit lehetett tudni azt, hogy elfelejtheted.
Szerepcserép a háztetőn, megannyi görbe maszk:
én asszonyként vén kisleány, te hős meg rab maradsz.
Lennék én az ügynököd, titkárod, szeretőd,
csak hallanád a hangomat, itt fenn a háztetőn.
Ülök magamban, ég alatt, tiéd a városunk,
sárgaságban pusztul el ma minden ablakunk.
Mondanám, ha volna mit, már tudnám is hogyan,
mostanra téged messze vitt a vénséges folyam.
Hordanám, hogy össze ne tévessz senkivel,
vagy házalnék is szívesen az összes semmivel.
Leolvadt rólad, mint a könny a hús, a vértezet,
a halott mégis én vagyok. Értem érkezett
a lassú testű úton ez az áttetsző menet.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.