BányászPista balladája

– Rövid kör – 

kocsmaA faluban ilyenkor már nem sokan vannak az utcán. Befordul az  esti munkásbusz is a templommal szemközti megállóba, lekászálódnak az utasok, és ha már ott vannak, betérnek a Diófába. Egésznapos meló után mindenkinek jólesik egy kis pihenés. Jó a Diófába benézni, meg lehet találni a haverokat, nem kell telefonálni. Aztán van itt tévé, rendes házipálinka, meg ilyenkor estefelé már a Katika. Kicsit később még a Zoli mérnök úr is be szokott nézni. Ez ilyen demokratikus hely, szokták mondani. Itt mindenki egyenlő. Aki fizet. És előbb-utóbb mindenki fizet.

A Diófát persze senki nem hívja Diófának, mert ez a fent van a dombon, szóval Felsőkocsmának nevezik. A falu végén, a domb alján van az Alsókocsma, de az ilyenkor már zárni készül. Meg messze is lenne. Annyi erővel az ember hazáig is elmehet.

Van, aki szinte itt lakik a Felsőkocsmában, legalábbis nehéz úgy jönni, hogy ne legyen itt. Például a Huszas. Onnan kapta a nevét, hogy régen minden betérő vendégtől megkérdezte, nincs-e egy huszasa. Persze szigorúan csak kölcsönbe. A Huszas mindig munkás-overallban van, meg gumicsizmában, legtöbbször a kertből jön, vagy az állatoktól. Reggel etet, meg dolgozik a kertben, ha éppen olyan munka van, aztán beugrik az Alsókocsmába a Jocóhoz. Délután már a Felsőkocsmában ül, és megvárja az estét is, ha már ott van. Nem veti le a kerti ruháját, minek. Reggel úgyis minden kezdődik elölről, és nem akar úgy járni, mint a szegény BányászPista.

BányászPista jóravaló, dolgos ember volt, még a feleségét is szerette, amit meg lehetett érteni. Szemrevaló kis asszonyka volt az, csak éppen volt neki egy ilyen mániája. Hogy túl sokat takarított, meg mindig külön ruhát vett a fel, ha a boltba ment. Akkor is másmilyet hordott, ha otthon volt, akkor is, ha dolgozni ment. Ez még nem lett volna baj, de a BányászPistának is megmondta, hogy nem való, hogy az ember abban a ruhában menjen kocsmába, amiben a disznókat eteti.

Ült is a BányászPista szomorúan a pultnál esténként, jó illatú, rövid ujjú ingben, meg rövidnadrágban, cinkelték is néha miatta, de mindig akadt, aki felemlítette, hogy milyen gondos kis asszonykája van. Jóformán azért mondta, hogy a BányászPista elmondhassa, amit így is úgy is minden este elmondott:

– Én ebbe megőrülök. Hát fölkelek hajnalba, megmosakszok, fölrántom az overallt, beleugrok a hátsó teraszon a gumicsizmába, hogy ugye nehogy a lakás koszos legyen, azt megyek, megetetek. Utána a hátsó ajtónál leveszem a gumicsizmát, bemegyek a fürdőszobába, leveszem az overallt, meg a pólót, kicsit megmosakszok, hogy ugye mégis az állatoknál voltam, aztán felveszem a kinti ruhát. Elmegyek a hajnali vonatra, ülök rajt húsz percet, leszállok, megyek az öltözőbe, fölveszem a munkaruhát, azt irány a tárna. Lehúzzuk a műszakot, följövünk, lezuhanyozunk. Akkor fölveszem megint a kinti ruhámat. Hazaérek, megyek a fürdőbe, leveszem a ruhát, fölveszem az overallt, kimegyek a hátsó ajtón, beleugrok a csizmába, megyek az állatokhoz. Hát, ilyenkor már nekem kedvem sincs bemenni. Leülök egy kicsit a hátsó ajtónál, de akkor szól az asszony, hogy menjek enni, vagy mit tudom én. Akkor leveszem a gumicsizmát, bemegyek a fürdőbe, kicsit megmosakszok, mer ugye az állatoknál voltam, aztán felveszem  az otthoni ruhámat, azt a melegítőfélét, aztán eszek. Aztán felveszem a kinti ruhámat, ha el akarok jönni ide. Hát, gyerekek, ezt nem lehet bírni idegileg. Én egyszer ebbe fogok beleőrülni.

Ezt mesélgette a BányászPista esténként, aztán megivott egy pálinkát. Aztán még egyet. Ha nagyon nekikeseredett, meghívta a Huszast, meg azt, aki kérdezte, hogy hogy van, egy-egy rövid körre.

Aztán bezárták a bányát, de arra már nem emlékszik pontosan senki, hogy közvetlenül előtte, vagy valamivel utána akasztotta-e fel magát. De azt mindenki emlegeti, hogy ott lógott szegény a disznóólak mellett, a fán, a kinti ruhájában.

Reklámok

2 thoughts on “BányászPista balladája

  1. Nati, valahogy úgy írsz, hogy az ember-mármint az én, a mi korosztályunk- úgy érzi, ez történt velem is régebben. Ezért aztán falom a sorokat, mert mintha rólam szólna, totál otthon vagyok benne, sőt némi fájdalmas nosztalgia is felbugyog néha…A látszólag lazán egymásra rakott sorokat én is tudnám folytatni úgy érzem, persze nem, de ettől bestseller nálam!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s